Poós Gergely honlapja
Prózák, novellák, versek, esszék, tanulmányok, cikkek
MENÜ

Valódi élet

 

Mikor kezdődik az élet? Mikor lesz az élet valódivá? Mi kell ahhoz, hogy végre elkezdődjön valami? Az ember azt hiszi, be kell rendezkednie, mielőtt elkezdhetne valamit. Erre a berendezkedésre aztán rámegy az egész élete. Mert mindig lesz még valami, amiről azt gondolja, e nélkül nem lehet boldogulni. Még valami. Még egy dolog, még valami, ami nélkül nem lehet. Még egy cipő, ruha, még egy ékszer, egy sportszer, egy bútor, egy kávéfőző, még egy autó, még egy tanfolyam, egy könyv, egy telefon, egy életbiztosítás, nagyobb vagyon, stb. Még, még valami. Hogyan, miként, milyen eszközökkel rendezkedjünk be? Hogyan praktikalizáljuk az életet? Hogyan tehetjük kényelmessé és elviselhetővé? Ezek járnak a fejünkben. És mindig kell még valami, mert anélkül nem megy. Anélkül, nem lehet belekezdeni.

Tudja az ember, nagyon is jól tudja, holtbiztos tudata van róla, hogy életében kezdenie kell magával valamit, de húzza-halasztja, halogatja, mindent beszerezni próbál hozzá, de elkezdeni mégsem képes. Nincs képe - látványa - rá, hogyan kezdjen bele. Azt hiszi elsősorban berendezkednie kell, mert e berendezkedés nélkül nem lehet élni. Bátortalan, tétova, áltatja magát, nincs mersze hozzá, vagyis nem tud belekezdeni. Általános deformitás ez. Tudja, hogy tenni kell valamit, de halasztja-halogatja, mert valódi életet nem meri bevállalni.

A valódi élethez azonban nem kell semmi. A tárgyak, a dolgok, a lehetőségek, az eszközök: kellékek csupán. Kellékek, de nem feltétlenül szükségesek. Praktikum és technika, de nem hangsúlyozottan. Kellék és nem cél. Megszerzésük nem feltétele a valódi életnek. A kellékek és a valódiság között nincs kapcsolat, viszony, függőségi reláció. Leginkább mellékesek.

Az ember tesz-vesz, beszerez, vásárol, tanfolyamokra, továbbképzésekre jár, habzsolja a felesleges információkat, közösségi oldalakon tölti szabadidejét, tömi magát, fecseg, folyton azt lesi, mi történik, miről lehet beszélni, folyton csinál valamit, tesz-vesz, eltereli a figyelmét arról, hogy ne kelljen a valódiságra gondolnia. A világ dologi kínálata oly mértékű, hogy az ember soha-soha be nem telhetne vele. Nem csak azért, mert rövid az élet, hanem azért is, mert minél többet behabzsol belőlük, annál kevesebb, annál szárazabb lesz, ami csak más szó arra, hogy annál szomjasabb.

Csináljunk valamit. Mindegy mit, csak csináljuk, együnk, igyunk, szórakozzunk, vásároljunk, tanuljunk, dolgozzunk, vitatkozzunk, politizáljunk, a lényeg, hogy próbáljuk valahogy elodázni az életet. Csak ne kelljen hozzákezdeni. Mert az: nehéz feladat. Ott valódiságra kell törekednünk. Mindenki tudja ezt. Oly biztos tudata van erről, hogy azon maga is csodálkozna. De oly igen módszeresen elfedi ezt, hogy véletlenül se találja magát szembe vele.

Az ember képes arra, hogy egész életében ne tegyen semmi. Semmi olyat, amit valóban meg kellene tenni. Ma minden-minden a kellékek megszerzésére irányul. Ebből él a világ, ebben tevékeny a világ. Pedig épp ez a mellékes. A kellékek kínálata hatalmas, és a világ kommunikációja csak és kizárólag ezek megszerzésükre sarkall minket. Mert ezek nélkül nem lehet – sugallja kimondatlanul. Vegyél meg. Vegyél még. Szerezz meg. Szerezz még. Még valamit. Mindegy mit, de még valamit. Mert e nélkül nem lehet. Ki tudósít ma arról, hogy ez hamis? Ki tudósít arról, hogy a kellékek esztelen beszerzése nem javít semmin, nem hogy nem javít, hanem újabb és újabb vágyakat szül, ami semmi más, csak figyelemelterelés. Elfedi azt az egyetlen lépést, amit az embernek meg kell tennie.

Az életet el kell kezdeni. Nem kell hozzá semmi. Sem kellékek, sem eszközök, sem szolgáltatások, sem információk, sem anyagiak, sem biztosítás, sem pozíció. Nem kell hozzá más, mint igaz élet.

Az élet valódisága a világtól egészen független, mégis itt realizálandó. Nem várhatok senkire és semmire, és kellékek sem szükségesek hozzá.

A valódiság az ember átlényegülésén múlik. Az ember változik. Ám e változás nem alakváltás – vagyis nem köpönyegforgatás -, hanem átlényegülés. Igazzá válás. Semmi mást nem kérhetek magamtól számon, csupán ezt. Ha ez nem sikerül, akkor életem, kidobott életnek tekinthető. Mert abban az életben nem történt semmi igaz-án lényeges. Abban nem változott semmi. Nem kezdődött el az, aminek el kellett volna kezdődnie.

Ne hazudjunk magunknak. Biztos tudatunk van arról, hogy el kell számolnunk a végén. A valóság bázisára permanens módon felkerül minden, ami itt, velünk történik. Amit gondolunk, szólunk, és teszünk. Minden helyzetben és minden pillanatban. Nem pusztán a történtek, hanem az, hogy a történtekben miféle választások realizálódtak. Miféle igazodás történt? Hamis vagy igaz? Ám az elszámoltatás mégis végsőképpen önmagunk felé történik. Isten úgy számoltat el, hogy egy tükröt ad a kezünkbe. Magunkon múlik, hogy feltartjuk-e magunk elé, s ha igen mikor. Ezt nem tudjuk elkerülni. Igazzá válsz-e, vagy sem? Minden helyzetben, cselekvésben, gondolatban, kimondott szóban, minden tevékenységben.

Azt is holtbiztosan tudjuk, hogyan kell. Ezt tudjuk a legeslegjobban. Ezért van az, hogy igazán nem kell hozzá semmi. Mert a valódiság bázisa mindig adott és mindig elérhető. Az igazzá válás megvalósítása az egyedüli hiteles élet-megoldás. Nem kell hozzá sem továbbképzés, sem tanfolyam, sem könyvek, sem lexikális tudás, sem tapasztalat, sem filozófiai tudás, sem tájékozottság, az égvilágon semmi. Ami szükséges hozzá, már eleve adott és elérhető. Ez az, amiről biztos tudatunk van, mert nem a világ változásaihoz köthető. A világon kívül és belül van. De nincs semmiféle köze a világ kínálataihoz vagy elvárásaihoz. Bázisa az örök és valódi létezés.

Derealizált élet nincs. Bizonyos körök, bizonyos módszerekkel megpróbálkoztak vele. De nem ment. Ma arra törekednek, hogy a kellékek megszerzésének esztelen hajszolásánál ne legyen több az emberi élet. De az ember mégis maga dönt, ha éberségét realizálni tudja, és azt fent tudja

tartani. Olyan élet sajnos van, melynek a valódisághoz nagyon kevés köze van. Ám az ember mégsem elveszett egészen. Mert egészen infantilissá nem tudják változtatni.

A valódi élet nem eredményorientált, nem sikerorientált. Nem leszel győztes, mert nem lesz kit legyőznöd. Nem lesznek előnyeid, azonban vesztes sem lehetsz. Nem kell hozzá sem tehetséged, sem tulajdonságaid, nem leszel boldog, nem leszel bölcs, nem tudsz majd többet, mint mások, nem kerekedsz senki fölé. Egyszerű leszel. Elengedő. Lemondó. Odaadó. Hiteles. Vagyis igaz. Ez lesz az, amit nem tudnak tőled elvenni. Minden mást igen, de ezt nem.

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok!A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok!Ahol a kincsed, ott a szíved is.” - igézi Krisztus.

 

2013. február 11.

 

Menü

 

Weboldal készítés ingyen

Asztali nézet