Poós Gergely honlapja
Prózák, novellák, versek, esszék, tanulmányok, cikkek
MENÜ


Feladatom

 

Mi a feladatom? A világ sokszerűség és sokféleség. Dolgok. Nevek. Alakzatok. Különállóság. Objektumok. Individuumok. Én pedig, aki itt vagyok, ennek részese vagyok, én magam jelenleg tört én vagyok, s így a történelem részese vagyok. Minden korban itt vagyok.

Hivatásom az átlényegülés. Hivatásom a megszűnés. A megsemmisülés. Nem testben-lélekben-szellemben, hanem ott, a ahol megtört létem, énemben. Dolgom az önfeladás. Minden, mi hozzám tartozik, annak elengedése. Hogy senkit és semmit ne fogjak. Hogy megszabaduljak a sokszerűség és sokféleség kéjes ál-világától. A sokszerűség elválaszt és különállóvá tesz, és törekvést készít, hogy a világot bekebelezni próbáljam. S hogy én legyek. Feladatom, hogy én ne legyek.

A világmindenség oly kicsi. Itt érzek mindent önmagamban. Semmi sem az enyém. A világot fel kell bontanom, mert a sokszerűség káprázat. S minden ami van, szellemi entitás, s minden abból az Egyből vétetett, mi valaha volt. Bennem és bennünk, általam ás általunk lett azzá ami: sokszerűvé és sokfélévé.

Én nem vagyok. S nem én látok, nem én tudok, nem én érzékelek, s nem én tapasztalok. A látás vagyok. A tudás, az érzet, a tapasztalat vagyok. De nem én vagyok. Felhő vagyok. Rét, domb, barackfa, tenger, galaxis, és atom, aszfalt, kerítés, folyó, s gát, vákuum, bor, szellem, s szerelem. A másik ember vagyok.

De nem én vagyok már. Lényem nem az enyém. Mindenkié. Nincs vágyam. Nem akarok semmit elérni. Nem kívánok semmit kívánni. Semmim nincs és senki vagyok. Tudatom felszámolására törekszem, likvidálom énem, ki azt hiszi, ő az aki van, ő éltet engem. Őrjöngve félti önmagát. Önmagáról alkot fantazmagóriát. Reszket, nehogy elveszítse önnön tulajdonának vélt önmagát és a dolgokat, a sokféleséget, a neveket, alakzatokat. Azt hiszi külön áll, s ő maga a viszonyítási alap. E saját kéjsóvár, kapzsi, öntelt, mohó és őrjöngő énemtől kell megszabadulnom. Megfojt. Nem hagy lélegezni. Nem hagyja, hogy ne legyek. Nem hagyja, hogy éltessen az a valami, ami itt effektíve mindent életet.

Nincs senkim és semmim. Minden vagyok. Nem különülök el és nem hagyom, hogy vágy keletkezzen bennem, nem hagyom, hogy reláció keletkezzen köztem és a világ között. Mert minden vagyok. Nem én vagyok a minden, de mindennel egy vagyok. Mert ki itt itt mindent éltet, és mindent odaadott, abból van minden. Ezért nem kell semmi és nem várok semmit, és nem akarok semmit, mert létezésemmel már réges-rég eleve minden megadatott. A szél, a köd, a rózsa, gyermekem, nőm, s a pipacsok.

Kitárulkozás vagyok. Szél fúj bennem, a folyó bennem árad, s repülők, mint a sirály, fénylek, mint a csillagok, esek, mint eső, szeretek, mint a virág, az egyetlen reális szám vagyok, meghalok. Áttetszővé válok, hogy bennem, s általam láthatóvá váljék, s megszólalhasson, akinek igazán meg kell szólalnia. Isten életet.

 

2013. június 6.

 

 

 

 

 

Menü

 

Weblap készítés ingyen

Asztali nézet