Poós Gergely honlapja
Prózák, novellák, versek, esszék, tanulmányok, cikkek
MENÜ

Abban a percben

 

Abban a percben,
amikor megszülettem,
embernek születtem,
ebbe a sorsba, ebbe a paradicsomba és pokolba.

Ide űzött a vágy, a tagadás, a tudás,
ide ráncigált a taszítás,
a hiúság, a félelem, a vád,
ezernyi vad önző gyűlöletes vágy,
s a hűtlenség, melyben minden egyes ember él,
a becstelen hűtlenség,
az idegenség,
s ezért én itt idegenként vagyok.

De nem egymagam.
A szemekben önmagam
sorsát és kudarcát látom,
alaktalan lüktet minden lélek,
s félek, mert a szemek minden elmondanak,
elsősorban rólam,
a csípős, borzongató igazságot,
hogy mi szültük e szörnyű világot.
S hogy idegenként lakunk egymás mellett.
Ítélet mit sem ér. Ítéletünk kísér...

Utunk Istentől Istenig vezet.

Méltóságunk addig tart,
míg e zűrzavart
leküzdve
erre emlékezünk.

Én mégis nap mint nap meghátrálok,
csupa zűr vagyok,
ki nem mondott,
elfojtott érzések bennem keringenek,
s úgy mint vérmérgezést kapott beteg
vérátömlesztésre várok,
hogy a hiúságot, az önző emberlétet,
a vak hűtlenséget kiírtsam,
s kiírjam magamból.
Ez vagyok.

 

2011. június

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Menü

 

Weboldal készítés ingyen

Asztali nézet