Poós Gergely honlapja
Prózák, novellák, versek, esszék, tanulmányok, cikkek
MENÜ

Szemközt magammal

 

Hálát adok neked Uram
Hogy nekem kórházban
Kell halnom, hosszasan, kínlódva
Csúnyán és otrombán
Kell meghalnom.
Ez akkora kegy,
Melyet élő ritkán kaphat meg.
S én ezt akarom,
Térdemet behajlítom
S úgy erre kérlek:
Párnák közt halni meg.
Lefogyva, megcsonkítva
Ágyhoz kötve,
Dialízisre ítélve,
Beesett arccal,
De végre szemközt:
Magammal.
Köszönöm, hogy időt hagysz majd,
Hogy a lelki zűrzavart
Feloldja a fájdalom, az ödéma
A láz, a felkelni nem tudás.
S még ma kérlek,
Alázatosan igézlek
Ne hagyd, hogy másképp legyen.
Oly sok gondolat kavarog
De akkor majd egyet akarok
Nyugalmat, csöndet,
Hogy mindenkit
Még köszönthessek
Utoljára.
Hogy békémet megleljem
S hogy vezekelhessem
A csalást, az ámítást, a hazudozást,
A lopást, szerelmedet bennem,
Mely pusztító volt, és telhetetlen,
És jaj nekem,
Ki lázasan kerestem
Minden percet,
Melyben veled
Csak egy percre
Együtt lehet.
Túl messzire mentem,
S nem volt sose eszemben
Mi lehet a következménye...
S nem is gondoltam igéidre
Istenem. Bocsáss meg nekem.
Így fekszem majd
S te légy ott előttem,
S addig ne hagyj átlépnem
A halál küszöbét,
Míg meg nem adom
Életem bérét.

S a végén, a Te kegyelmeddel
Hozzám hajló Krisztus testtel
Gondolom és akarom,
Hogy oldozz fel.

 

2009. február 21.

 

 

 

 

 

 

Menü
Asztali nézet