Kell, hogy kelljünk...

 

Hajtson egymáshoz a szeles vihar,

Csorogjon arcunkon a zivatar,

Kergessen egymáshoz a csend,

Ússzon hajónk csendes vizeken.

 

Ne engedjük kihűlni magunk,

Szorosan fogóddzék össze karunk,

Bugyogjon fel, úgy, mint a vágy,

Egymás húsába tépjen a maradás.

 

Kell, hogy kelljünk a mának,

Kellessük magunk egymásnak,

Szüljük újra a szép lehetetlent,

Hozzád bújok én. Mohón, telhetetlen.

 

2012. március 15.