Az ébredés pillanata

Azt vettem észre, hogy ébredéskor, közvetlenül alvás után, talán akkor, igen, talán akkor legcsupaszabb az ember. Még akkor nincs rajta a világ, még egy pillanatig nincs, még nincs vele a világot gondolni akaró, élvezni, csinálni vágyó tudata, amiből mindennapi életét készíti, igen, - az még nincs vele. Még nemcsak gondtalan, még nemcsak őszinte, még nem csak szabad, de szellemileg-lelkileg-testileg is meztelen. A szó legnemesebb és gyermeki értelmében.
Vajon e pillanatok az ember legelemibb, legősibb, legtisztább, azaz igazán letisztult pillanatai? Nem tudjuk pontosan. Ám én érzem magamon, reggelente, egy futó pillanatban, hogy talán igen. Még nem töltöm magamba a világ épp aznapra exponált képeit, egy rövidke pillanatra még távol tartom magam a változótól, s attól, amit az életben tenni-venni, csinálni, elérni, kívánni vágyok, még egy pillanatra mondom, csupasz vagyok. Utána indul aztán, amiről azt hisszük, baromi fontos, pedig csak nagyon kevés belőle igen.
Sokkal kevesebb, mint gondolnánk. Mondom, többet gondolunk, mint amennyit megvalósítási képesek vagyunk, gond marad ezért minden. És ó bár tiszták lennének ezek a gondolatok, de sajnos jellemzően tisztátalanok. Ma már éles kontúrt nem is tudunk rajzolni ezek köré, igaz és hamis összekeveredtek; ember a talpán, aki kiigazodik e káoszban.
De reggel még minden ragyogóan tiszta. Reggel kevés az, amiről tisztán tudom: elég nekem. Nemcsak aznapra, egész további életemre… Különös ez. Mert nagyon kevés is elég. Legfőképp a figyelem és a fegyelem. Figyelem a körülöttem élőkre, és ha lehet, ha lehetséges maximális erkölcsi fegyelem - bár természetesen ezt megelőzi a figyelem, mert figyelem nélkül erkölcsi fegyelem sincs. E kettő párban jár. És éppen ebből a kettőből hiányzik mostanában a legtöbb. A társadalom és gazdaság legtöbb területéről is. Legyünk emberek, vagy ne legyünk? Döntsük el végre. Nos, épp ez a döntéshozatal hiányzik, ezért keveredik és vegyül össze minden a tudatunkban, s ezért lesz gyenge az ember. Ebből pedig komoly hasznot húznak azok, akik e gyengeséget és zavarodottságot a maguk gazdasági érdekei megvalósulására tudják fordítani. Minél gyengébbek vagyunk, annál inkább. Ez mások pénzügyi eredményeit nagyban javítja, mégis felszíni eredmény ez csupán, s nem is a többségé, hanem egy igen kisméretű kisebbségé.
Minket hülyítenek. És ezzel nem az a baj, hogy vannak, akik ebből élnek, hanem, hogy idiotizmus uralkodik el a világban, s az ember nem tölti be többé életfeladatát. Ami persze nem feltétlenül hatalmas dolog, látványos mutatvány, mégis elengedhetetlen ahhoz, hogy a létezés effektív voltát valaha helyreállítsuk. Ezt napközben tudom, ám reggel ébredés után érzem is. Nem a képességeink fontosak, nem valamely részképesség kibontakoztatására tett óriási kísérlet, hanem inkább a már említett figyelem és fegyelem. Egyszóval az egész-ség. A reggeli ébredés pillanataiban jelen lévő éberség. Ami tudatja velem, hogy mi az, ami elégséges. Virrasszatok - mondja Krisztus -, hogy kísértésbe ne esetek. Ezt érezzük mindannyian - remélem mindannyian - reggel, ébredéskor, egy múló pillanatig csupán. E röpke pillanat többet mond nekünk bármi másnál. Akkor, és csak akkor, ha figyelünk, ha értjük üzenetét. Ébredezzünk!

2014. december 17.

..