Poós Gergely honlapja
Prózák, novellák, versek, esszék, tanulmányok, cikkek
MENÜ

Befelé és kifelé



1.



Érzékeim a tűzzel ellobbannak,

lassan a világról leszakadok...

Már nem látok, már nem hallok,

nem érintelek,

nem érzem az illatot,

az ízeket.



A világot lassan

lefejtem magamról,

elfelejtkezem a napról,

a dolgok névtelen sokaságáról,

a rohanástól, a kapkodásról.

a küzdelemről, halálról.



Befelé és kifelé élek,

próbálom befogadni

a bennem élő létet.

Éberen figyelem,

mi az mi torzít,

s mi az mi eleven,

és képére formál,

hogy a helyes formát,

magam is fölvegyem.



Énem a vándorló, a tévelygő,

magát százszorosan megbélyegző,

kiutat nem találva,

addig bolyong a világban,

míg e Valóságra, fel nem ébred.



2.

Törekvés és becsvágy,

tanulás, cselekvés és alkotás,

kevesek egyéni eredménye,

individuális tévelygése,

mert az én mindig meghal,

míg érvényesülni akar:

előnyt, sikert és győzelmet várva,

mely nem sajátja a Létnek.



A misztériumok legnagyobbika,

ha az embernek

sikerül megszabadulnia

a szamszárából, a körforgásból,

mi sikert, hiúságot és becsvágyat tákol,

mi ide köt-húz, s abban gátol,

hogy Istennel egy legyen.



Az anyagi természethez

ragadt sors ha leválik,

- mint vakolat a falról - lemállik,

hogy végre el ne takarja,

mi valódi fundamentuma,

mi egyetlen, örök

momentuma

...önmagának.



Ez az ősvalóság.



Így már, a résen át,

szóhoz jut benne valami más,

mi megrajzolja az utat,

mely elemibb mint maga a tudat,

mi elemibb, mint bármi más itt,

mi ég s földön mindent átvilágít.



3.

Való és igaz:

a forrás: Isten,

az ember csak másolat.

S ha ez igaz,

az ember áttetszőként

léphet a létbe csak...



Eredetileg

üvegtükör az ember...

Az örökkön áradó létet

egyszerre visszaveri,

s magán - mások felé -

át is engedi.



Így lesz áttetsző,

a Valóságnak

megfeleltethető.



A természetfelettihez való fordulás

az egyetlen átváltozás,

mely a kvalitást aktiválja

mi merőleges irányba

invitálja az embert.



4.

Mit sem ér

üdve magamnak,

ha még maradnak,

kik arra nem találnak.



A felébredt ember

nem halhat meg soha,

azon fárad,

hogyan lehetne,

az isteni emlékezetet,

helyreállítania.





2013. január 1.

Menü
Asztali nézet