Poós Gergely honlapja
Prózák, novellák, versek, esszék, tanulmányok, cikkek
MENÜ

Érintenélek

 

Elmúlik minden hajnal,
Elmegy, ki engem vígasztal.
Beszűkül bús nagy világom,
Sebeimet sem találom.

Legalább sebeimre nézhetnék,
Velük is Rád emlékeznék,
Éles késeid nyoma bennem,
Szülne édes kellemetlent.

Kiáltok még egy utolsót,
Kiáltok neked egy szót.
Tudom hallod a hangom,
De nem szólsz édes hangodon.

Suttogok neked, becézlek,
Mint harmat a virágzó rétet
Érintenélek, mint fát a kéreg,
Mint esőcseppek Téged.

Karjaimba tartanálak,
Mint zsákmányát a vadállat,
Mint anyja csecsemőjét,
Ringatnálak én örökké.

Betakarnálak. Fáznék veled.
Meggyújtanám a tüzeket.
Virrasztanék fölötted szépen,
Mint pásztorok, azon az éjen.

Fürdetnélek, mosdatnálak,
Szappannal mosnám a hátad.
Némán, reménytelenül várnék,
Veled együtt sírdogálnék.

 

2009. február 11.

Menü
Asztali nézet