Sport és életrend

Töltsük mozgással szabadidőnket! Töltsük sporttal, természetjárással, töltsük aktívan, s nem csak testi egészségünk miatt! Tudjuk-e, milyen többletet kapunk, a mozgás, a sport művelésével, tudjuk-e mit eredményezhet, ha a sport napi rutinná válik életünkben?  
A sport életaktivitást hordoz. Az életaktivitás helyes életrendet szül, a helyes életrend segít abban, hogy az ember visszataláljon eredeti hivatásához.    
A szabadidősport legyen az akár alkalmankénti, akár rendszeres mozgás, a test edzésére szolgál, örömet szerez, társaságot alapít és formál, a szabadidő hasznos eltöltését teszi lehetővé. Különösen fontos ez a gyerekeknél, hisz sok-sok mára már ismert – a mozgásszegény életmód hiányából eredő - bajt előzhetünk meg azzal, ha gyermekeinket egész gyermekkoruk során sportos életmódra neveljük.
A versenysport nagy összpontosítást és igen jó kondíciót követel a versenyzőtől, ami egyben komoly kitartást és óramű pontosságú precizitást is megkíván. A versenysport tetején az ember önmagával küzd, önmagát szárnyalja felül, önmagát győzi le, a versenysport csúcsán tehát az ember legtöbbször önmagával áll szemben. Éppen ezért lehet lovagias, mert igazán nem is ellenfele az ellenfél, hanem leginkább önmaga.  
A sport tehát szenvedély, a sport kihívás, a sport nem csak mozgásra, de önkontrollra sarkall, ami a lélek aktivitásának egyik meghatározó motívuma. A lelket pedig ébren kell tartani. Ha a lélek aluszékony, ha a lélek kába, ha a lélek lefokozott állapotban éli mindennapjait, annak eredménye sajnos hosszútávon bizonyosan zűrzavaros életrend lesz. Vagyis inkább káosz.
Vidja, s ennek ellentéte avidja – beszéli a tibeti nyelv. Az egyik a éberséget jelöl, a másik a lélek homályát, lefokozott létet, azaz az emberi létben a lelket érő legnagyobb veszélyt.
Az életrend kialakításában a sportnak igen-igen fontos szerepe van. A sport rendszerességre, tudatosságra, matematikai-gondolkodásra, kitartásra, lovagiasságra, bajtársiasságra, becsületességre, önbecsülésre, önkontrollra, önmagunkon való felülkerekedésre, önmagunk legyőzésére tanít. Rendre tanít. Rend pedig csak a lélek éberségének fenntartása és fokozása árán érhető el.
Rend a lelke mindennek – mondja mindig találóan a magyar közmondás. Ám Rend csak úgy lehet, ha az ember életében úrrá tud válni önnön bajain. Kicsinyességén, sértődékenységein, önzésén, vágyain, kívánságain, kapzsiságán, telhetetlenségén, mohóságán, zavarodottságán. Az életnek Rendben kell lennie. Az életet Rendben kell tartani. Ez pedig aktivitást kíván. Rendszerességet, tudatosságot, önkontrollt, uraságot önmagam fölött, és megfelelő élet-célokat, melyek persze sosem irányulhatnak mások kizsákmányolására. A sport tehát nem csak a test, hanem a a lélek képzésében, kondicionálásában is segít. A lélek képzésével pedig képes az ember életén pozitív irányban változtatni.
A passzivitás mindig hamis attitűdöket szül. A passzivitás a lustasággal és a nemtörődömséggel egyenlő. Ám a lélek passzivitásra nem keverendő össze azzal az idilli állapottal, ami nem hasonlítható semmihez. Az idillben mélységes csend van, zavartalan nyugalom és mozdulatlan béke, ez az, amibe az ember nyugalmas óráiban belesimulhat – akár egy hófehér vitorlás az óceán óriás ölébe. Az idilli állapotban nincs szükség vágyra, kívánságra, erőre, küzdelemre; az idill nem ismer hiányt és minden szenvedélyt kielégít. Ez az az állapot, amiben a lélek érzékelheti az élet örök múlhatatlanságát.
A sport mozgás, a mozgás aktivitás, az aktivitás kontrolláltságot igényel, a kontrolláltság belső békét szül, s a belső béke végső eredménye az idill, melynek elérésére leginkább törekednünk kell. Ezek ekképp függnek össze egymással.
Mikor sportolunk, mikor szabadidőnket természetjárással, vagy bármilyen sportos aktivitással töltjük el, nem csak az ezzel járó örömöket vehetjük magunkhoz, hanem hozzájuthatunk a fent leírtak eléréséhez is.

2013. május 13.