Sanctus libertas

Lélegezni szabadon, mint a madár. Nem vetni, nem aratni, s főleg nem csűrbe gyűjteni. Mindent kiengedni, mindent eloldani, feloldani, kiteríteni. Magam lezárni, s a legnagyobb nyíltsággal, őszinteséggel és odaadással fordulni mindenkihez és mindenhez. Víg kedéllyel eloldani minden láncot, mely bármihez is odaláncol. A lélek akkor igazán repülésre képes, ha szabadsága nyílt teret kap, melyben szárnycsapásaival szárnyalhat, alá-fel, körbe-körbe, úgy, ahogy neki tetszik. Dobd el elveidet, nincs semmi, amihez ragaszkodni illik, szükséges. Ha valaki nagyon magabiztos valamiben, az mindig gyanús. Én, ha ilyen típusú emberrel beszélgetek, mindig egy kis "hűhát" megeresztek magamban.
Én egy valamiben vagyok egyre és egyre biztosabb, hogy az élet örök, hogy az élet él, s hogy félelmeimet messze-messze kell dobnom, mert nincs mitől félni, nincs miért szorongani. Bizonygatni sem kell ennek igazát, a bizonyítási eljárás eleve gyanús. Mit kell azon bizonyítani, hogy a nap süt, a tenger morajlik, a gólya délre repül, hogy a patak vize szalad, a gyümölcs érik, a tél jön, a galaxisunk önmaga körül forog, dobog a szívem, s tudok szeretni, s hogy mindez egyszerűen létezik. Miért is kell bizonyítsam, hogy létezés önmagát definiálja. Hogy bárki számára ez nem végtelenül egyértelmű, nem is érthető.
Mit ér az, ha ezen a földön bármit is megnyersz? Mit ér, ha bármit is megveszel, megszerzel, birtokolsz, miért küzdesz, miért fontoskodsz, miért hadakozol, mit ér a vagyon, a ruha, az autó, a ház, a tárgyak? Annyit érnek, amennyit segítenek. Miben is? Nem, nem abban, hogy elgyakorlatiasodjék az élet, nem abban, hogy több legyen körülöttem bármiből is, mint aminek lenni kell, hogy többem legyen, mint a másiknak, hanem abban, hogy szívemben szabaddá váljak. A ház legyen szentély, mert nem csak a templom az imádság helye, hanem a hegyek, a patak partja, a búzamező és a ház, melyben élsz. Isten országát keressétek és annak igazságait s minden más megad hozzá az ég. Isten országa pedig köztetek van, ne keressétek hát máshol, nem itt vagy ott van, nem fent vagy lent, hanem egymás szemében.
Ne zsákmányoljuk ki egymást, nem nyerünk vele, mert ez egy tükör-ország, ez egy varázslat, amiben minden fordítva van. Ha lopsz, magadat lopod meg, ha ütsz, magadat ütöd, ha vagyon gyűjtesz szegénnyé válsz, ha hadakozol, magaddal vívsz csatát, ha ölsz, magadat ölöd, ha hangos vagy, szavad alig hallik, ha irigykedsz, a magad hiányosságait hánytorgatod fel, ha kiabálsz a másikra, ha mutogatsz rá, magad balgaságára hívod fel a figyelmet. Összetört mennyország. Mindent visszakapsz, minden hozzád kanyarodik vissza, mindennek te vagy az elindítója, és minden hozzád tér vissza. Ez az élet örök és gyönyörűséges törvénye. Ez magad miatt fontos, nekem meg magam miatt.
A világ lassan fog változni ismét. De fog, már érzem. Már hallom. Suttog és mosolyog és beszél és nevet, de még csak néhol és néhányan, és még halkan, és hosszú évszázadok telnek el majd, míg a változás a világ nagyléptékű rendszereiben is kiteljesedik majd. Ez lesz az aranykor. Minden lelki változás együtt jár a matéria megváltozásával is. Ez a hajtóereje. Soha nem fordítva. Amit látunk magunk körül, amilyen most a világ, olyan az ember szívében. Ezért van, hogy gyógyítani és beteggé is tudod magad tenni. Így tudsz segíteni és rontani. Amilyen szívedben vagy, olyan a családod, a házad, a munkád, az elvárásod, a vágyaid, az imádságod, az életed.
Így fog a világ változni. Így fog az ember szublimálni, átformálni maga körül mindent, hisz érzi, sejti, s már beszél róla, hogy valami nem stimmel, valami nem jó itt, valamit máshogyan kellett volna tennie. Persze ahhoz, hogy ez így legyen, hogy magában és a világban transzmutálni tudja a kettőséget, - az ellentéteket -, ahhoz ennek a kornak el kellett jönnie. S íme itt van. Ebből születik meg minden szívben az átlényegülés aktusa. A pokol legmélyebb pontjából nyílik a purgatórium, s paradicsom. Ezért nem mutogathatunk senkire, aki ilyen vagy olyan, remélem értjük miért.
A társadalmi megegyezés és az erkölcsoktatás is éppen ezért bukott dolog, mert azonosítani és egyenlősíteni behatárolni kíván minden emberi viselkedést, s valamiféle megegyezésen alapuló erkölcsiséget, egy erkölcsi minimumot kíván elérni a társadalomban. Ez pedig elsíkosítja az istenemberi motivációt, és a síkosság csúszik is, így könnyen a nyakunkat törhetjük. Nekünk azonban, a ki nem mondott kívánságunk az ég, a megváltottság.
Az ember élete során, az égszínkék gyermekkorból a felnőttkori a feketés-barnás árnyain át az aranysárgás öregkorba tart, amiből az égszínkék ég nyílik. Az emberiség a feketés-barnás világkorszakából lép ki most lassan-lassan, bár ennek gyakorlati aspektusát sokkal később realizálhatja, s eléri majd az aranysárgát is. Most leveti terheit és maga által kreált béklyóit, új utakon jár.
Szükséges lenne megtalálnunk minden helyzetben azokat a csomósodásokat, amik feloldásra várnak, s amik feloldására csak nekünk van módunk. Egy kis figyelmet igénylő mindennapos tevékenység. A görcsök, csomók és gubancok mindig a mi szívünkben vannak, sose máséban. Ez a lényeg. Mindenki üdvözül, egyedül csak az én esetem kétséges.

2012 június 17.