Sanctus ternitas

Nem lehet egy népet, egy nemzetet egykönnyen eltaposni. Ma persze látszólag erről szó sincs, de a multikultúrának nevezett áradat nagyon komolyan hat ránk, emberekre, nemzetiségtől függetlenül. Multikultúra alatt nem a nemzeti kultúrát értem, hanem azt a felszínes világméreteket öltött elsősorban vizuálisan ránk ömlő áradatot, ami oly mértékben felszínes, és olyan mennyiségű, hogy elfelejtjük hagyományos kultúráinkat, nyelvünket, népzenénket, stb. De egy nemzetet nem lehet egykönnyen elpusztítani. Azon kezdeményezések, évtizedes törekvések, amik az áradattal szemben képesek úszni, megmutatják, hogy van, és hogy hol van az érték. Ma is megmutatják. Minden népnek sajátságos helye és sajátságos alakja van. Erről elsősorban nyelve, népzenéje beszél, de nem a felszínen. A felszín mindig fecseg. Nyelvében él az ember és a nemzet, nyelve a nemzet identitása, sőt a nemzet nyelvét beszélő ember személyes élete sajátságos táptalajt kap a nyelvvel. A magyar nyelvről egy angol nyelvész Sir Bowring John mondta, hogy szavai ízével, tartalmával és nyelvi felépítésével a nyelvek közül leginkább képes arra, hogy a Létezés szerzőjéről tanúskodhasson.
Muszáj lenne a televíziós csatornák 95 % kikapcsolni. Kikapcsolható - halkan megjegyzem. Sőt kidobható a szeméttelepre. Sőt a sajtó is kidobható a szeméttelepre. Érték abszolúte nincs bennük. De nemhogy nincs, de a fejekben és főleg a szívekben olyan mérhetetlen felszínességet és zavarodottságot okoz, mely generációk sokaságára hat, és hatni fog továbbra is, amíg meg nem szabadulunk tőlük.
Csönd kell, csönd kell, nem győzöm újra és újra leírni, csönd kell, belső csönd kell, megérteni kell, integrálni kell. Megismerni kell, újra megismerni. Nem differenciálni. Nem elválasztani. Nem ellentétet keresni, hanem azt, ami közös bennünk. A harmóniát meglelni. Az ember a történelmi korban - melynek jelenleg a végét éljük - a kettes számot alkalmazza legfőbbképp, ami szétválaszt, ami ellentétet szül, amelynek nincs közepe, amiben nincs közép, amiben nincs közös. Azonosságot és ellentétet állapítunk meg folyton folyvást, s ez az emberiség személyes és társadalmi életére is messzemenőkig kihat. Nincs közös nevező, közös érték. Nem integrálunk, hanem folyton-folyvást differenciálunk. Az emberek közti viszonyokban, a társadalomban nincs más, csak ál-azonosság és ellentétessé-bélyegzés. Nincs közös nevező. Nincs egység. Nincs három. Nem tudunk az azonosság-ellentét kettes számrendszeréből kitörni. Az azonosság nem egység, hanem belső ellentét. Ennek a kornak csúcspontján vagyunk most, de talán változni fog valami.
Pár évtizede a nagy világév (világkorszak) Halak hónapja a Vízöntőbe lépett. A Vízöntő pedig kiönti a vizet, amit hordozott, mint terhet, mint súlyt, leteszi, kiönti. Látszólag és valóságosan megkönnyebbül. De ez egyben azt is jelenti, hogy azt a tartalmat és értéket, amit hordozott, és amit most kiöntött: felszívja a homok. Maga a kiöntés művelete hosszú idő: ez a Vízöntő időszaka. A Vízöntő embere félve néz körbe, mi lesz most?
Mi lesz most? Az emberiség minden étéke devalválódni látszik, deficit és infláció van (természetesen nem a gazdaságra gondolok), s ha valóban nagyon egyszerűen szeretnék fogalmazni, azt mondom: jelenleg nem tudunk mit kezdeni sem magunkkal, sem ezzel az új helyzettel.
Muszáj visszanyúlni a múlthoz, de nem olvasva, nem érdeklődés-, időtöltés-, és szórakozásképpen. Élve. Cselekedve. Csöndben. Mint a búvó patak. Ó hány és hány élő példát látok erre! Ez lesz a változás üzemanyaga. Megismerni, felismerni, integrálni, összehozni, közös nevezőt találni, közösséget formálni, személyes odaadással, áldozattal, átlényegüléssel. Önfeledten és vidáman. Élni, mert az Élet Örök. Nem megkaparintani, kizsákmányolni, ellopni, nem érdekből, nem számításból, nem begyűjteni, nem felhalmozni, nem kiabálni, nem acsarkodni, nem elválni, nem mutogatni, ellentétet nem szítani. A "Ne féljetek" - isteni bíztatásnak eleget tenni. Ne féljetek újra elkezdeni és megismerni az életet. Ne féljetek - az Élet Örök. A legteljesebb mértékben és a szó legvalódibb értelmében Örök. Ez a titok. Ha elengedsz mindent, a százszorosát kapod vissza.
Persze olvasni töménytelen mennyiségben szükséges most is, ám ma a legmagasabb minőséget szabad csak, olyasmit, ami a titokról szól, s ami nem is titok tulajdonképpen. S ezt is csupán úgy, mint valami ponyvát, mert a könyv, csak akkor segít, ha szavai belülről átalakítanak. Ha nem, el kell dobni, ki vele az ablakon, mert ha nem segít, minek?
Muszáj visszanyúlni a nagyon régi archaikus korig, és muszáj visszanyúlni Krisztusig, de nem olvasva, nem érdeklődés-, időtöltés-, és szórakozásképpen, hanem élve. A történelmi emberiség kibukkant egy időszakból, s mivel a fogódzókat felszámolta, most végre önmaga maradt, önmaga lehet. Ez egy nagy lehetőség is egyben. Nincs, ami hatna rá a múltból, mert megszabadult mindentől, ami eddig őt érte. Új világkorszak kezdődött.
És fontos ó, mily fontos a család. A hármas szám. Nem a kettő, a három. Ez a transzmutáció száma, az átminősülés, átformálás, átalakulás. A kettőből hárommá minősülni. Bennem az Egyből, kettő lett (ez az Istentől való elszakadás aktusa), de hogy az Egyhez visszatérjek Hárommá kell válnom. Átminősüléssel, átalakulással, átformálással. Hogy bennem a háromnak Egy legyen a közepe. Visszafordulni nem lehet, erre nincs mód, a kettőből nem lehet Egy, a kettő hárommá lesz, hogy a közép: az Egy legyen. Így lesz a létezés közepe Egy. A Lét továbbra is Egy, de a létezésbe kényszerült ember a kettőből a hármasságba átminősülhet és éltének így lehet aztán közepe az Egy. Sokan írtak erről és Krisztus is így tanítja: "aki nem születtek újjá Nikodémus..." Nikodémus először félreértette, kérdezi is "hogy születhet valaki újjá, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra szülessék?" Út visszafelé nincs, a szöveg értelme ez, csak előre a Hármasba: az átlényegülésben van a megváltás. Ez a kulcs. Ez az Isten hármassága is, ez az Egyház hármassága is és ez az újjászületés száma is. És ez a család száma is. De nem papíron, élve.
A család a hármas szám jegyében áll. A transzmutáció egyik legjobb táptalaja, forrása és ihletője jelenleg ma leginkább a gyermekvállalási aktus. Mert a családban a kettő hárommá válik, az áldozat útján, az önfeledés útján, önodaadás útján. Krisztus mondja "és ketten lesznek egy testté". Vagyis hárommá. A gyermek a hármas szám, így lesz ő, a kettő közepe, vagyis Egy. Ezért mondjuk, hogy ezt ember bűntetlenül szét nem választhatja, mert akkor a három ismét kettő lesz. Az anya és az apa között két kicsi kezével fogja szülei kezeit a gyermek. A házasságban az ember a kettőből három lehet, s most már így a család közösen háromszöget alkot, ami Egy. Isten a legnagyszerűbb Geometria. És ez az Egy ez működik, működhet, de csak akkor, csak úgy, ha áldozni tudunk érte. Ez a házasság. Ez a hármasság. Az átlényegülés egyik színhelye. Ha profanizálva fogalmazok: én most már nem magamért élek, hanem a gyerekeimért.
Vegyük elő varázslóinkat, Hérakleitoszt, Shakespeare-t, Böhmét, Rilkét, Molnár Ferencet, Hamvas Bélát (a sor folytatható) és elsősorban Krisztus szavait olvassuk. De ne csak olvassuk. Olvasni-tudni, talán semmi. Élni kell.

2012. június 2.