Magyar közmondások - új értelmezésben 2. rész

"B-H"

Borotvaélen táncol.
Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába - mondja Krisztus. A gazdag ember az, aki önmagának tart meg mindent, s itt nem csak a vagyonos emberről van itt szó, hanem azon emberről, aki az odaadás mágikus műveletét még nem tudja művelni. Kérdezzük tehát: aki borotvaélen táncol jó úton jár? Igen, mert az igazság mindig középen van. A könnyű nehéz és a nehéz könnyű. Jin és Jang feloldása a Jen, az ellentétek oldása az ember élet-feladata. Az Istentől való elszakadásban keletkezett az ellentét, amíg Istenben voltunk Egy volt minden. Mikor a Létet megtörtük kettévált az Egy, így lett pneumatikus és anyagi természetű a világ, így lett Kettő, vagyis ellentét. Mindenhol és mindenben csak ellentét, csakis ellentét. Nekünk az oldás mágikus műveletét kell végrehajtanunk, aminek a száma Három. Ez a megváltás száma. A borotva két oldalából így lesz három, mert az ellentétek oldása a hármas számban teljesedik be. Az ellentétek, vagyis a kettő megfejtése a három, mert a két oldal közös nevezője az egy, vagyis ha összeadom, a három, mert a két világot (az ellentéteket) magadban újra egyesíteni tudtad, vagyis mindent befogadtál, az ellentéteket feloldottad, azaz megvalósultál.
Sem a borotvaél egyik, sem a másik oldala így nem helyes, mert csak ellentétet szül, s nem oldást, feloldást, megoldást, megváltást. Mert muszáj mértéket tartanunk, nem lehet e világon sem egyik, sem másik oldallal kapcsolatban elfogultnak lenni, nekünk úrrá kell lennünk magunk fölött, az ellentétek fölött, és úr csak úgy lehetsz, ha mindent befogadsz, mindent átvilágítasz, mindent megértesz, és így mindent közös nevezőre hozol. A közös nevező a borotva éle. A borotva élén való táncoláshoz csupán kellő erő, bölcsesség, önfegyelmezés, és sok-sok gyakorlat kell, mert mint tudjuk, gyakorlat teszi a mestert.

Egy fenékkel két nyerget nem lehet megülni.
Nem szolgálhatsz egyszerre két úrnak. Nem futtathatsz egyszerre két lovat, mert az egyik biztosan kiszalad alólad. Az egyik megbokrosodik, s te nem tudod a gyeplőt kezedben tartani. Nem szolgálhatsz a pénznek és az Istennek is - mondja Krisztus, de azt is tanítja ezzel paralel: add meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené. Hogy oldható fel ez az ellentmondás? Úgy, hogy az igazság mindig középen van. Nem bújhatsz el a világtól, nem élhetsz remete életmódot, de ezzel párhuzamosan: nem az életben elért sikerek a fontosak, mert nem az életért élünk, nem az élet a fontos, hanem az üdv. A császárnak meg kell adni, ami a császáré, azaz ebben a világban élve élhetsz csak, nem zárhatod ki magad, legfőbbképp azért, mert az emberek, akik világodban ott vannak körülötted, ők a legfontosabbak, hozzájuk köt legeslegszorosabban az életed, és ha képes vagy rá, ha erre képzed magad, azaz, ha az égi, normális, valódi, istenemberi képet helyezed élet-képzeletedbe, ez lesz életed közepe, azaz e kép képzel, képez téged, akkor őket is fel tudod majd emelni. És ők szintúgy téged. Ami pedig Istené, az az Istené. Azaz minden. Nincs semmid, ami a tiéd volna, még magad sem, legfőbbképp magad nem, mert semmi nem a tiéd, hanem minden Istené. Isten világosságának egy fénysugara vagyunk, eredetünk tehát a világosság, Létezünk e forrásból meríttetik. És Isten szintén nem sajátja magának, mert olyan, mint a nap: melegét és fényét odaadja a világnak, belőle semmit meg nem tartva. Az eredeti meg nem rongált alapállás: az ember Istené, Isten pedig az emberé. Az ember - magának semmit meg nem tartva odaadja magát Isten szeretetének - e szeretetben oldódva föl, Isten pedig szeretete fényét, melegét folyton az embernek adja, magának semmit meg nem tartva. Ez a folytonos csere cselekedet a Szeretet. A kezdeményező azonban Isten.

Ebül szerzett vagyon ebül vész el.
Minden vagyon elvész. Nincs a földön vagyon, hatalom, státusz, pozíció, siker, karrier, mely el ne veszne. Hát még ha az ebül szerzett. Mit sem ér bármi ezen a földön, mely itt marad. S dupla skandalum, ha az még ráadásul, ebül szerzett.
A Hérosz odadobja életét (azaz vagyonát, hataloméhségét, státuszrajongását, sikereit, karrierjét, pénzét, elveit, szokásait, fixa ideáljait) üdvéért cserébe. Mert ahol a kincsed, ott a szíved is - mondja Krisztus. Az élet odadobása nem valami egyetlen nagy tett, valamely kiemelkedő cselekedet, az élet odaadása mindennapok művelete, a legapróbb - látszólag teljesen jelentéktelen - mozzanatok átalakítása. Úgy, hogy lentről kezdek mindent. Úgy, hogy kifényesítek mindent magamban. Nem lehet az égbe menni anélkül, hogy itt lent, a legkisebb dolgot is ne rakjak rendbe, ne tisztítsak meg, ne világítsak át. Odadobom éltem, mert nem az élet a fontos. Nem az életet kell megvalósítani, nem az élet sikerei fontosak, hanem az üdv. S nem az én üdvöm, - az a legutolsó -, hanem mindannyiunk üdve. Az égvilágon mindent itt kell hagynunk, mert semmi nem a miénk, s még saját magunk sem, mert az is Istené. Így ebül szerzett mindaz, mit a miénknek gondolunk, s így - ahogy a közmondás mondja - ebül szerzett vagyon ebül vész el. Át nem vihetünk semmit, el nem vihetünk innen semmit, csupán magunkat. Viszont abból mindent. Mindent akarunk az életben, és semmit sem vihetünk át, viszont mindent átviszünk, amilyenné itt e földön mi magunk lettünk (amilyenné magunkat képeztük). Ezért csupán az a fontos, mit tudtam kezdeni magammal, följebb léptem-e az égi lajtorján, mert ha nem, az életem, ez az életem nem sikerült. Csak magam vihetem át, s magamban mindazt, amilyen ebben az életben voltam. Milyen voltam ebben az életben? Nos e kérdés válaszát visszük át, visszük magunkkal, illetve e válasz folyományaként folytatódik üdvösségünk útja.

Forog, mint a szélkakas.
Köpönyegforgató. Helyezkedő. Akin démonai uralkodnak. Azon igyekszik, hogy mindig azt tegye, ami számára a legjobb, ami önös érdekeinek megfelel. Következetes talpnyaló. És következetes infantilis barom, aki az orra hegyéig sem lát, mert ha az orra hegyéig látna, már valamivel távolabb lenne centrumától, ahol borzalmasra feldagadt egóját féltve őrzi. Az ilyen ember abszolút kiszolgáltatja önös érdekinek magát, így már nem is maga él, hanem démonai élősködnek rajta keresztül. Ha elvarázsolod magad, és e démonok varázshatalmának kiszolgáltatva magad, ha önös érdekeidnek élsz, nagyon messzire kerülsz a valóságtól. A démonoktól azonban nem kell félni, a démonokat meg kell nevezni, úgy hívják őket: gonoszság, sötét vágyak és gondolatok, kapzsiság, düh, vak erő, hatalmaskodás, féltékenység, hiúság, becsvágy, talpnyalóság, ügyeskedés, okoskodás, félelem, féktelen önzés, önmegvalósítási törekvés, stb. Ha a démonaidat - mindig, minden esetben, mikor el tudod kapni őket, azaz ha éberen figyelve önmagadban azonosítani tudod őket - sikerül nevükön nevezned, már csak egyetlen mágikus mondatot kell kimondanod rájuk: te nem én vagyok. Kapzsi voltam. De én nem a kapzsiság vagyok. Gonosz voltam, de én nem a gonoszság vagyok. Önző voltam, de én nem az önzés vagyok, hiú voltam, de én nem a hiúság vagyok, félek, de én nem a félelem vagyok, dühös voltam, de én nem a düh vagyok. Gonoszság, te nem én vagyok, hiúság, te nem én vagyok, félelem, te nem én vagyok, őrjöngő düh, te nem én vagyok. S ezzel elűzöd őket magadtól, hiszen ők valóban nem te vagy, ők rongáltságod miatt léptek létbe, méghozzá általad, az által, hogy átengedted magad nekik. Ha azonban kimondva nevüket azonosítod őket és kimondod a mágikus mondatot, démonaidon uralkodni tudsz. A démonokat elűzni nem lehet, de uralkodni felettük igen. Istenben a sötétség is ott van, de szeretetének világosságával folytonosan világítva sötétségét, nem engedi a sötétség megvalósulását. A gonoszság, a vak erő, a féktelen düh is jelen van, de mind-mind átváltva, megváltva átvilágítva, megfordítva, így Istenben mindaz, mi a sötétséghez tartozik, látensen szunnyad, azaz meg nem nyilvánultan marad. A sötétséget mi hoztuk magunkkal, mi realizáltuk ebbe a világba, mert nem voltunk képesek uralkodni rajta. Ezen a ponton tört meg létünk.

Gyakorlat teszi a mestert.
Két fontos szó. Mester és gyakorlat. Szorosan összekapcsolódik e két fogalom. Sőt az egyik a másikból ered. Mester úgy lehetsz, ha gyakorlattá lesz benned a mesterség. A mester mestersége az Ige realizálása. Az Ige realizációja mindennapos tevékenység. Ha élet-képzeletedben helyes látomást, képet hordozol, a látomás, a kép, képével képzel téged, majd ez képez téged, a képzelt képeddel egyre inkább azonosulsz. Így leszel mester, mert gyakorlattá lesz benned a mesterség. Mesternek csak mondható, aki helyes képet hordoz magában, középpontjában. Az ember középpontja az, ahol benne a létezés eltört, megrongálódott. Ide, e "helyre" kell imaginálnunk (ültetnünk, helyeznünk) azt a képet, melyet rongáltság nem ért, vagyis nem e világból való. "Az én országom nem e világból való" - tanítja az Istenember. S hogy mi a kép, mely a gyakorlattal az embert mesterré teheti? A bennünk megbukott lét rongáltságának helyreállítása. Ez az életfeladat. Ez az üdv-terv. Ha e képet hordod, ha e kép képez téged, mester leszel, mert e helyes képpel lassan azonosulni fogsz, így gyakorlattá lesz benned a mesterség.

Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.
Ha valaki arcul üt, tartsd oda a másik orcádat is. Ha valaki elveszi köntösöd, add oda a ruhádat is, s ha valaki két stádiumra visz téged, menj vele négyannyira, ha valaki elveszi, ami a tiéd, ne kérd vissza és ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Azaz váltsd át, fordíts meg, állítsd talpra az ember által megromlott belső, lelki, pneumatikus világot - magadban, magadon, magad által. A szemet szemért elv elvetendő. Mert amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel fognak titeket is mérni - igézi Krisztus.

Ha nem csinálok semmit, abból nem lehet baj.
Nem lehet baj, de nem is csinálok az égvilágon semmit, tehát semmit sem teszek. A nem elég tudatos remeteséggel, a visszahúzódó élettel az a probléma, hogy nincsenek ütközői, ahol magát edzeni képes, nem ütik, mint a vasat, tehát nem is edződik. A remete életmód egy rövid és termékeny szakasza viszont lehet életednek, ha aztán kellő bölcsességgel felvértezve, ismét a világban tudsz élni. Ha viszont "ész" nélkül mindent és egyszerre és folytonosan csinálni akar, azzal az a probléma, hogy ahogy a magyar közmondás mondja, sok bába közt elvész a gyerek, vagyis a folytonos tevés, a folytonos "csináljunk valamit azért, hogy valami legyen" hamis motivációja, motiváció nélküli infantilis cselekedete szintén értelmetlen.
De a közmondás arra is utal, hogy ha elég bölcs vagy, de még nem vagy elég érett a helyes motivációjú cselekedethez, vagyis a szeretethez, inkább ne csinálj semmit, mert akkor legalább már a helytelen, értelmetlen cselekvést abbahagyod, s elindulhatsz a hosszú önvizsgálat és a tágabb és szűkebb értelembe vett kinyilatkoztatás megértése útján ahhoz az emberhez, amivé válnod kell.

Hallgatni arany. Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna.
Egyik szólás, magyarázza a másikat. Minden esetben a hallgatás, a csönd, halk szó többet ér, mint a rikácsolás, a fennhéjázás, a pletyka, a fecsegés, mert csak az pletykál, fecseg, rikácsol és kiáltozik, akinek tartalom nélküli az élete. Hallgatni arany. Aki magát nap-nap után egyre jobban fényesíti, aki arannyá transzmutálja (változtatja át) tetteit, egyre kevesebbet fecseg, mert mint tudjuk, sok beszédnek sok az alja. Aki arannyá válik, egyre többet hallgat, mert életét átengedte annak, aki benne, képes beszélni az igazat. Dupla skandalum, ha valaki prédikál, de nem cselekszi prédikációját, mert az egyszerűen nevetséges lesz. Ezért mondja a közmondás, hogy hallgatni arany. Mert legalább nevetséges nem leszel. Legfeljebb nem tudják az emberek, miért vagy ilyen hallgatag, de ez még mindig jobb, mint dumálni valamiről, amihez semmi közöd nincs, vagyis amit nem tudsz megvalósítani. Legyen a beszédetek: az igen-igen, a nem-nem - mondja Krisztus. Vagyis csak akkor nyissátok ki szátokat, ha igazat tudtok azzal szólni. Ha nem, inkább ne mondjatok semmit.

Ha ördöggel lakol, ördöggé kell lenned.
Nagyon fontos megjegyzés. Ördöggé válsz, ha az ördöggel cimborálsz. Ha csak kicsit is engedsz, a saját magad kreált démonaid, gólemeid legyűrnek téged. Itt nincs alkudozás. Ezért fontos a mindennapi aszkézis, a mindennapi tudatos önellenőrzés, önfeladás, hogy ne éned, egód, önvalód, önzésed, gonoszságod, dühöd, kapzsiságod, hiúságod, nagyravágyásod működjön, hanem te magad, aki az üdvösségért odadobod az életed. Ha azonban nem így teszel, ha az ördögöt beengeded házadba, lassan ördög leszel. Nincs ördög, hacsak te magad nem vagy az. A közmondás arra is utal, hogy ha élet-képzeletedbe - amiről Hamvas által tudjuk, hogy legfőbbképp képzi személyiségedet - rossz helyről (a megtört létezés világából) imaginálsz (helyezel, ültetsz) egy képet, egy látványt, egy látomást, amely téged életed folyamán formál, képez, nem haladsz előre a megváltódás aktusa felé, mert a kép e világból való, így eleve rongált, hamis. Erre utal a közmondás: ha ördöggel lakol, ördöggé kell lenned. Mert csak a Krisztusivá, az Istenemberré válás szűzies, szeplőtelen képe, a megváltott ember képe képes arra, hogy téged gyökeresen átformáljon, mert csak e kép szűzies, rongáltság nélküli, nem e világból való. Az én országom nem e világból való - igézi Krisztus.

Hagyj békét másnak, magadra viselj gondot.
Ne próbálj másokat nevelni, meggyőzni, ne próbáld saját világodat, gondolataidat, személyiségedet másokra erőltetni, nem szerencsés, ha azt gondolod és érezteted, hogy te jobb vagy, te többet tudsz, te többet éltél, te többet láttál, neked ebben és ebben nagyobb a tapasztalatod, stb. Ne lásd meg más szemében a szálkát, mikor a tiedben gerendát hordozol - mondja Krisztus. Te élj úgy, hogy életed példa legyen, de se erről, se másról ne prédikálj, mert csak arról beszélhetsz, ami már arannyá változott benned. Csak azt adhatod, amiben már ragyogó tiszta vagy. Mást különben mit? Te saját hiányosságaiddal, deformáltságoddal és rongáltságoddal törődj, előbb azzal, mert amíg magad törtségben élsz, hogy gondolod, hogy másokon segíthetsz? Aszketikus elhatározással magadat vizsgáld folyton, hagyj békét másnak, ő maga, ha elég bölcs, magát vizsgálja úgyszintén, mert ez így van rendjén. Mert a reintegráció útját végig kell járni, és amint a magyar közmondás mondja: segítsd magadon, Isten is megsegít.