Mária az Istenszülő

Az örök történet. Előttünk van a legnagyobb legenda amit valaha bárki is kitalálhatott volna, de megjegyzem, erre ember nem lett volna képes. Ez túlságosan szép történet ahhoz, hogy ember kitalálhassa. Előttünk egy zseniális, mégis nyomasztó történet, egy Istenről, ki megsemmisíti magát, hogy ne ő éljen, hanem a világ, hogy isteni életét odaadhassa egészen, hogy meghaljon, hogy ezáltal minden létrehívott éljen, egészen és abszolút módon éljen, hogy élet legyen, s hogy bőségben legyen. Isten meghal, a világ megjelenik, s benne mind, mi létezik. Isten eltűnik belőle, mert mindent nekünk adott, s nem zavar és nem akadályoz most már minket semmiben. Szeretete ekkora nagy. Ám vannak, kik tudják a világ mindenestül Istenből van, Isten egyetlen átváltozás által hozott létre mindent, megszűnvén, hogy a világ legyen. Az átváltozás pedig: most már minden látható, érzékelhető, tapintható, csak Isten nem, pedig minden - az átváltozás által - belőle fakadt. Isten azonban tapintható, érzékelhető és látható most is és mindenkor, de akiknek homályos a tekintetük, ki alva járnak, kik azt hiszik a világ definiálhatóan különbözik Istentől, s nem Istent érzékelik, látják, tapintják: azt gondolják a világ Istennélküli.
Ám kik tudják, hogy a világ miből van, Istent próbálják minden lehetséges eszközzel újra és újra a világra szülni, hogy megjelenhessen az, aki által itt minden lett. Mária az emberek közt a legelső, ki Istent testileg is képes volt közénk szülni, ki képes volt megjeleníteni, méghozzá fiában Krisztusban. Szűzinek nevezik, mert emberként képes volt Istent a világra szülni, s ehhez a legnagyobb odaadás, a legnagyobb transzparencia kell. S ezeknél még több is. Ennél még több. Az, amit Isten is tesz. Legyen nekem a Te igéd szerint – mondja Mária. Mária képes Isten szelíd szándékát elsőként és legvalóságosabban realizálni és megvalósítani, hisz Istent ő hozza a világra, ki meghalt, hogy a világ legyen, s most újra megjelenhetett egy asszony, Mária által, hogy újra meghaljon, hogy bemutassa az isteni örök cselekedetet.  
Mária a megtestesítője annak az asszonynak, aki képes volt Istent befogadni magába és megszülni, ki képes volt világra segíteni őt. Mária Krisztus női alakja. Mária és Krisztus egyek, mégpedig abban, hogy mindketten Isten testet öltésének elősegítői és megvalósítói. Mária asszonyként Istent megjeleníti, azaz megtestesíti, Krisztus pedig Isten szeretetét és tökéletes odaadását magával megvalósítja. Örök nemzés: Mária egészen feltárulkozik és Istené lesz, s asszonyként testet ad Istennek, Krisztus pedig önmagában mutatja meg Istent az emberi világban.
Ez másként nem megy. Isten oly mértékben tartózkodó, hogy kizárólag akkor válik láthatóvá, tapinthatóvá, érzékelhetővé, ha az ember képes befogadni és világra hozni őt. Bár a világ mindenestül belőle van, mégsem ismeri föl a világ.
Ha ma jönne Krisztus mit tenne vele a világ? Gondoljuk, követné őt? A mennyekről, az ember valódi feladatáról, a nincstelenségről és az élet elvesztéséről beszél, hallgatna rá valaki? Dehogy. De nem feszítenénk meg. Az akkori világ becsületes volt: halálra ítélték, kiűzték a világból, keresztre feszítették. Ez a világ azonban, amiben mi élünk, elhallgattatná, semmibe venné, nem juttatná szóhoz, kizárná, eltávolítaná a társadalomból. Nem ölné meg, s ez rosszabb, mint bármi más, elhallgattatná, hogy ne tudja életét egészen a halálig - méghozzá a kereszthalálig - odaadni. Hogy ne tudjon meghalni. Micsoda aljas népség vagyunk... Ideírom, hogy tudjuk: vagy befogadjuk és világra szüljük őt, vagy űzzük el a világból, hogy ne legyen itt, hagyjon minket békén, de a köztes megoldás a legaljasabb. Mert abból a legkisebb tisztesség és becsületesség is hiányzik.
Akik értik és tudják miről beszélek, azok értik ezt is: minden lehetséges eszközzel világra kell segíteni az istenséget, még ha nem is tudunk tökéletesen Máriák és Krisztusok lenni egyenlőre. Ez az egyetlen feladata az embernek, hogy láthatóvá és tapinthatóvá váljék, aki által a világ látható és tapintható, amiből vagyunk.


2013. augusztus 26.