A vízcsepp

Ugyanaz a vízcsepp vagyok ma is, mint sok millió esztendővel ezelőtt, ugyanaz, amelyik telente szomját oltja a Góbi-sivatagnak, amelyik a Horn-foknál hullámokká változva nehezíti a vitorlások életét, ugyanaz, amely hó formájában örök hófehér sapkája a Kilimandzsárónak, amely bánat és öröm idején anyák, s gyermekek szeméből ereszkedik alá, s ugyanaz, amelyik Budapest bűzös csatornáiban folydogál.
Szerencsés életem van, bejártam az egész világot, sokkal többet láttam, mint bárki más ezen a bolygón. A Föld éltetője vagyok, nélkülem nincs élet, nincs körforgás. Ott voltam, amikor az élet született, ott vagyok minden növényi és állati sejtben, a levegőben, a légkörben, barlangok mélyén, patakok gyors vizében, és az asztalon álló vizespohárban is.
Az óriási keringő, melyet időközönként járok rövidebb-hosszabb periódusokból áll. Az utazás egészen különleges és igazán eseménydús. Hát nem csodálatos, hol felhőként suhanni, hol a Föld gyomrában csordogálni, tengerré, esővé, párává válni? Ki képes erre, kinek adatik meg, hogy millió éveken keresztül számtalanszor körbeutazhatja a világot. Én mindent ismerek ezen a bolygón, s mesélek egy kicsit különös és egyben varázslatos életemről, amire mért is titkoljam, kissé büszke is vagyok.
Alakváltoztatásaimban és helyzetváltoztatásaimban páratlan vagyok, a kontinensek, a barlangok, a tengerek, tavak és folyók a levegő és a felhők, jégtömbök és számítógépek folyadékkristályos kijelzői mind otthonommá lettek. Iszapos tócsákban bujkálok, melybe oly szívesen lépnek kölykeitek, emberi és állati szövetek belsejében tekergek, jéggé változok hűtőszekrényeitekben, én oltom szomjatokat, gépeitek és gyártósoraitok nagy részében is megtaláltok, nélkülem nincs közlekedés, sőt a jövő közlekedése is én vagyok. A felsorolás végtelen lehetne. Ez a bolygó a Vízről szól. Rólam.
Borod az asztalon a szőlő leve, melyről ódák zengenek, mely kultuszokat és vallásokat szült, az is én vagyok, gyermeked anyaméhben töltött hónapjait is nekem köszönheti, az első növényt is én éltettem, s engem kutattok műszereitekkel messzi távoli égitesteken. Nélkülem szomjan halnátok, nemcsak ti emberek, de az állat és növényvilág is. A bolygó száraz és forró lenne, egy lenne a naprendszerben keringő bolygók közül, melyre rá sem bagóznak az idegenek, hisz nem lenne miért. Kapcsolatot is énáltalam fogtok találni, messziről látható vagyok, a műszerek jól ismernek, így fognak rátok találni.
Ne felejtsétek, a Föld felszínének 75 %-a víz. Ez a föld külső kérgének ¾ része. Ennek a vízmennyiségnek 97 % tengervíz, 2 % jég, és csak közel 1% édes víz. Ha például tengerekben, tavakban szállok meg, ott van ideiglenes lakhelyem, akkor a következő gigaméretű folyamatnak lehetek része. A Nap felmelegíti a Föld felszínén található vizeket. A víz láthatatlan gázzá alakul át, és a vízpára felemelkedik a levegőbe. Fenn a magasban a levegő hűvösebb, és a vízpára ismét folyékony vízzé alakul - ezt a folyamatot ti emberek kondenzációnak nevezték el. A kondenzált vízből alakulnak ki a felhők. Amikor a gravitáció a felhőkből lehúzza az esőt vagy a havat, a víz visszatér a Föld felszínére, és a körforgás újra kezdődik. Circulus vitiosus. Nem tudom figyeltek-e a részletekre. 1 % csupán a természetes élővíz, s nektek ez az egy százalék kulcsfontosságú.
A körforgás folyamatait már ismeritek, jól tudjátok, ha minden rendben van évezredekig táplállak benneteket, úgy ahogy eddig is tettem. De ti belenyúltok a folyamatokba, ezer helyen és különféle módokon, sok-sok ideológiát és jelszót gyártva hozzá, mely hamisnak bizonyul majd, hisz az idő engem igazol. Már ott tartotok, hogy lassan a következő nagy háborútok is énrólam fog szólni. Nem területekért, ásványkincsekért, olajért megy majd a háború. Értem. S jaj azoknak az országoknak, ahol nagyobb mennyiségű vízkészlet található - karsztvizek, gyógyvizek, folyók és tavak formájában -, mert ott lesznek a legvéresebb ütközetek. Ha egyáltalán lesz vér, mert ma már más eszközökkel vívjátok csatáitokat. Hajdan kard volt a kezetekben, szemtől szemben harcoltatok egymással, férfi a férfi ellen - sok ilyet láttam férfiak kocsonyás szemében megbújva - aztán jöttek a gépek, fegyverek, géppisztolyok, tankok és bombák, s ti már nem szemtől szembe álltatok egymással, hanem alattomos és fondorlatos módon szörnyű szerkezeteikkel irtottátok egymást, nem nézve az ártatlanokat, gyerekeket, asszonyokat. Nagy a ti bűnötök. Ne mutogassatok egymásra. De ma a televízió internet korában a médián keresztül igáztok le országokat, tesztek szenilissé és bugyutává egész nemzedékeket, s én ezt is végigélem veletek, erről soha ne feledkezzetek meg. Monitorokból nézek rátok, látom, ki hogy s mire használja ezt a varázslatos de egyben torzszülött szerkezetet, melyet a nap nagy részében használtok. Ismerlek benneteket e korban az energiaitalokból, az alkoholból, számtalan formában engedtek e mesterkélt, virtualizált világ csábításának, mellyel persze semmi bajom nem lenne, de ti nem tudtok élni vele. Persze nem csak én látok mindent, nálam magasabb hatalmak működnek a világban. Nem véletlenül írta Arisztotelész, hogy a víz az egyik szerves alkotóeleme világunknak. Én a vízcsepp látom, mi történik odabent és odakint, látom a magasból a városokat, belelátok az emberi vesékbe és gondolatokba, látom az okokat és okozatokat, a tudatos és öntudatlan döntések sorozatát. Ismerem a történelmet, koszos és alattomos gondolkodásmódotokat, de ismerem azt a néhány embert is, akik sokat tettek értetek, akiket ismerhetnétek, ha akarnátok. Ismerem azokat, akik nap mint nap inkognitóban fáradoznak azon, hogy értelmet adjanak világotoknak. Ők az apák, akik elmesélik fiaiknak, mire ügyeljenek, hogyan szeressenek, s mit adjanak tovább a világ sokféleségéből. Ők az értelmiségiek, akik a tudomány segítségével dolgoznak a jövőn, ők tanítók, akik gyermekeitek nyiladozó kíváncsiságát terelgetik, ők az egyházak szentjei, akik az ég felé emelik tekinteteiteket. Sokan, nagyon sokan vannak akik tesznek egymásért, e világért és nem utolsósorban a jövőért. Jövő csak úgy létezhet ha együtt létezünk e jövőben. Én ismerem őket. Ismerem azonban mindazon apákat és tudósokat, tanítókat és papokat, akik szégyent hoznak fajotokra. Ővelük is kapcsolatban vagyok számtalanszor. Nem mondom, nem érzem jól magam bennük és körülöttük.
Nem értem, hogyan engedhetitek az éhezést e bolygón. Hogyan, mondjátok? Hogyan lehetséges, hogy milliók azt kérdezik egymástól: mikor fogunk legközelebb enni? Ennyire féltékenyek és irigyek vagytok egymásra? A tonna számra kidobott élelmiszer országok lakosságait menthetné meg. Hány és hány tonna élelmiszer rothad el, kerül félreeső helyre csak azért mert nem tudták eladni? Már mondtam, én mindenhol ott vagyok. Én leszek a tanútok az égben. Így, tudjátok én ott vagyok egyszerre az áruházak polcain eladásra, majd kidobásra szánt élelmiszerekben, és ott vagyok egyszerre annak az anyának a szívében is, ki nem tud enni adni gyerekének, aki csontsoványan ott fekszik mellette. Megengedhető ez? Gyerekek milliói töltik napjaikat az utcán kéregetve, éhesen szomjasan, totális reménytelenségben. Hogy lehetséges ez? Hol az a hatalom, mely benneteket feljogosít arra, hogy ezt műveljétek? Ki engedte ezt meg nektek?
És mondjátok hogyan lehet az, hogy e bolygó emberi faja egyfolytában és végeérhetetlenül azon fáradozik, hogyan zsákmányolhatja ki egymást? Leírhatatlan az a sokféle mód és forma amelyen keresztül egymás életét raboljátok ki, csaljátok, lopjátok el. Olyanok vagytok, mint a paraziták. Egyszer, gyertek, vendégségbe hívlak titeket, látó szemeket kaptok, mint amilyen nekem adatott, s megmutatom a magasból mit műveltek odalent. Nem vagyok rólatok valami jó véleménnyel.
Én a víz, mely kitölti s e bolygó háromnegyed részét, s ismeri annak egészét, féltelek benneteket. Féltelek, mert e bolygón össze vagytok zárva, egymásra vagytok utalva, s ezt még mindig nem ismertétek fel.
De egyben irigylem is e bolygót. Olyan kincset kaptak, mely nem kapható meg újra, egyszeri és megismételhetetlen. Az élet éltet benneteket, én materializálom számotokra, hisz ha én nem lennék ti sem ismernétek e világot. Fontos feladatom van. És figyeljetek meg engem, a rám bízott feladatot a mai napig hűségesen elvégzem. Egy magasabb hatalomtól kaptam nemes feladatom, s látjátok én millió éveken keresztül alázatosan e feladatnak szentelem életem. Víz vagyok. És bennetek vagyok. Nem én vagyok az Élet vize, de szimbóluma lehetek annak, s ti - ó balgák - felismerhettek, ha akartok. Én nem rejtem véka alá amim van. Odateszem elétek. Ingyen kaptam, ingyen adom. Vigyázzatok rá.

2010. szeptember 28.