Reintegráció (25-26-27. szín, Befejezés)

25. szín

Kedvesem!

E neked írott könyv lassan befejeződik. Amiről szó van, amiről írtam, kimeríthetetlen, de nem feldolgozhatatlan téma. Ha kimeríteni próbáljuk, belátjuk, még mindig kapunk, s folyton kapunk valamit, ami az értelem és életünk számára fontos lehet. Feldolgozása pedig azért lehetséges, mert amíg az ember létezése és létezésének értelme felől a világosság fényénél tudomást szerezni próbál, addig a feldolgozás és a megértés meg nem szűnik.
Fel kell jegyeznünk: ajándékba kapott létezésünk oly nagy kegy, amiért meg kell próbálnunk jelenlegi létben betöltött helyzetünkről, múltbéli, jelenlegi és jövőbeni létmódunkról tudakozódni. E gondolkozás és a megérlelődött válaszok visszahelyeznek minket azon állapotba, melyben létezésünk eredeti értéket és eredeti indentitását fellelhetjük.
Tennünk kell három lépést hátrafelé, a világ és a társadalom napi dolgain és történésein amennyire lehet kívül kell maradnunk, hogy ne a dolgok, a történtek, az események, egyszóval ne a világ zaja telepedjék ránk, hanem mi magunk értelmünkkel és éber emlékezetünkkel próbáljunk reflektálni saját és mások létezésének valódi értelmére és céljára.
El kell engedni mindent. El kell ereszteni mindent, minden aggályoskodásunkat, civódásunkat, görcseinket, kétkedésünket, csüggedésünket, meggyőződésünket, ilyen vagy olyan nézeteinket, hogy szabadon lélegezve nézzünk szembe magunkkal, a másikkal, a létezőkkel, és a létezés valódi értékével is. Ez nagyfokú őszinteséget és alázatot kíván. És elsősorban éberséget, mellyel megláthatjuk a létezők valódi arcát, nevét és alakját. Oly nagy a méltóság, mely nekünk (is) megadatott, hogy már csak ennek okán is emberré kell válnunk.


26. szín

Kedvesem!

Isten szétosztja isteni életét, hogy nekünk, s minden létezőnek életet adjon. Nekünk is ugyanezt kell tennünk. Ahhoz, hogy isteni párunkhoz visszataláljunk, az ő örök és egyetlen aktusát utánozni ne legyünk restek, mert ekképp lehetünk hozzá hasonlatosak. Az élet a miénk, hisz a létrehívó nekünk adta azt, de mert ajándék, nem sajátíthatjuk ki, nem mondhatjuk magunkénak, mert abból kapzsiság és kizsákmányolás jön létre. Az élet megtartása, magunkénak mondása az infernális erők megvalósulását eredményezi. Ezért muszáj lenne tenni az ellen, hogy az életet, a létezést, a magunkét és másokét is, bármilyen formában kisajátítsuk. A végtelen, határtalan, felfoghatatlan és teljes létezést egyébként sem lehet sem bekebelezni sem magunknál tartani, mert ez lehetetlen, ezért inkább annak szétosztására kell törekednünk. Az istenség örök aktusa is ebben áll.


27. szín

Kedvesem!

Az ember először legyen maga, kerülje a szórakozást, a semmittevést, az ócska és értelmetlen időtöltés minden formáját. A profanizált társadalom társalgása és a közbeszéd ma már semmi értéket és minőségit nem nyújt, ezért muszáj elkerülni. Az ember legyen először maga, vegye kézbe az evangéliumot, olvasson hozzá archaikus iratokat, ismerje meg a Tao te Kinget, olvassa a Védákat, a zen buddhizmus könyveit, upanisadokat, az orfikát, a kabbalát, az ószövetség könyveit, s mind a hagyomány ősi kincseit, olvasson Baadert, Böhmét, Hamvast, és mindazokat, akik a létezés és az emberi élet valódi értékéről szólnak, ezután dobja el ezeket, s csak az evangéliumot tartsa meg. Majd nyitott lélekkel forduljon az egész világ, a létezők és minden ember felé.
És azért csak az evangélium, mert vissza kell találnunk ahhoz az egyetlen hiteles és igaz emberhez, akiről az evangéliumok szólnak, hogy az ő élete és tanítása a szó legtisztább értelmében megfoganjon bennünk. A Logosz, az isteni Szó befogadása és megvalósítása által születhet meg bennünk az új ember, a kisded, kinek immáron tudomása lesz arról, hogy magánüdv nem létezik, ki tudja, érti és éli, hogy saját üdvét, szentségét, dicsőségét, másokért cserébe oda kell adnia, mert ő is csak ekként üdvözülhet.


Befejezés

Kedvesem!

Ezzel a Reintegráció című neked írott könyvem befejeződött. Fogadd szeretettel és olvasd éber lélekkel.

2013 március 20.