Poós Gergely honlapja
Prózák, novellák, versek, esszék, tanulmányok, cikkek
Reintegráció
4. szín
Kedvesem!
Világosságról és a mélység erőiről beszélünk, s arról, hogy életünkben melyiket realizáljuk, vagyis melyikben leszünk cselekvőkké. Világosságról és sötétségről beszélünk, és Isten országáról, melynek egykor részesei lehettünk, s melyet összetörtünk, megrontottunk, hogy önvilágot valósítsunk meg, hogy önálló, különálló létezéssel bírjunk,
hogy magunk akarjunk megvalósulni. Ez, mint a melléklet ábra mutatja, nem sikerült, nem sikerülhetett (nézd: milyen az emberi világ), mert bár Isten úr a sötétség felett, az ember a sötétség erőin képtelen volt úrrá lenni, s így miután kiszakította magát az isteni Létből, a magára vett sötétséget nem tudta megfékezni, így realizálta azt.
Isten minden. Értsük meg jól. Istenen kívül nincs semmi. Ő a Lét teljessége. Maga a teljesség. Tehát minden benne vagyon. Erő és Gyengeség. Indulat és Türelem. Gyűlöletes vadság és Szelídség. Haragvó, emésztő tűz és mindent odaadó Szeretet. Sötétség és Világosság. Ám Isten úr a maga sötétsége felett, világossága átvilágítja sötétségét, így az, benne, örökkön örökké, látensen, meg nem nyilvánultan marad. S ugyanígy a többi: indulata táplálja türelmét, vadsága szítja szelídségét, emésztő tüze táplálja örökkön mindent odaadó szeretetét, sötétsége fénnyel átvilágítva. Ám, mikor az ember Isten akart lenni, mindent magának akart, ami a teremtőé. A Lét egészében nincs rész. Így a teremtő mindent odaadott. Ám az ember nem tudta, hogy a teremtő mekkora áldozatot hoz örökkön örökké. Nem tudta, hogy Isten úgy tud Úr lenni mindenek felett, hogy magában indulatát türelemmé, vadságát szelídséggé, emésztő tűzét szeretetté, sötétségét világossággá transzmutálja, vagyis változtatja át, örökkön örökké. Ezen erőket az ember megkapta, ám kiengedte őket a palackból, hagyta, hogy elhatalmasodjanak, s így azok realizálódhattak. Vagyis az emberi világban megjelentek. Az ember feladata, hogy ezen erőket megfékezze, átváltsa, megfordítsa; türelemmé, szelídséggé, szeretetté és világossággá változtassa őket.
Az erők mindkét oldali párja bennünk vagyon. Az ember mibenléte polaritások összessége. A kérdés: továbbra is teret engedünk-e magunkban ezen sötét és negatív erők megnyilvánulásainak, hatalmaskodásainak, elnyomásának, vagy kimondván nevüket úrrá leszünk-e rajtuk. Tovább folytatjuk-e a mennyország rombolását, azaz a mélység erőinek realizálását, vagy át tudjuk e váltani, meg tudjuk-e változtatni, meg tudjuk-e váltani életünket azzal, hogy a rongálást abbahagyva, magunkban és magunk körül a helyre tudjuk e állítani az eredeti, meg nem tört, el nem rontott, piromidális, ép, pneumatikus létezést.
5. szín
Kedvesem!
Tudom, a Teremtőre kérdezel, s arra, miért higgy Istenben. E kérdésre nehéz válaszolni, egyszerűen azért mert a válasz kézenfekvő. A létezni szóból illetve tapasztalatából kell kiindulni. Kikerülhetetlen tény, hogy részesei vagyunk a létezésnek. A világra azt mondjuk: létezik. Azt szoktuk mondani a világ: Van. Az ember könnyen belátja, ő is részese ennek, ő is létező entitás, A létezni szavunk cselekményt jelöl. A világ létezik. Cselekmény mögött cselekvőnek is állnia kell. Cselekvő nélkül nincs cselekmény. Márpedig a világ cselekmény. Nagy léptékekben mutatkozó, hosszan tartó változás. Létezni tehát létrehívó által lehetséges. Lét. Aztán Létre hívás. Majd Létezés. E három fokozat megkülönböztethető.
A magyar a világ legkifejezőbb nyelve. Megkockáztatom, hogy a magyar nyelv beszéli el legjobban Isten mibenlétét. Az Isten szavunk egyébként, zárójelesen az ősten, azaz az őstenger szóból eredetezhető, Isten az őstenger, azaz az a közeg, amiben minden ázik, fürdik, lubickol, úszik. E szavunk szimbolikus szó.
A Lét szavunk mindent elmond, amit el lehet mondani a Létről. A Lét, jelenLét. Ezért az, hogy bár jelenleg összetört, összeroncsolt, szilánkos létezésben élünk, de ennek a létezésnek alapja a meg nem változó, állandó, örök, múlhatatlan és mindig jelen való és mindig elérhető Lét. Ezért van, hogy a Lét teljessége (vagyis Isten) mindig elérhető. Mert maga a Fundamentum, a mindig jelen levő jelenLét. Létet nem lehet Létrehozni, létrehozni csak a létezést lehet. A jelenLét egyben örökkévalóságot jelöl, a magyar nyelv a jelen szóval az örökkévalóságot illeti, mely nem volt, van és lesz, hanem mindig a JelenValó.
Ha tehát a semmi helyett - mely látensen, meg nem nyilvánultan örökké a Létben szunnyad – van valami, létezik valami, vagyis valami létrejött, ez Istent és a teremtőt igazolja. A Létrehívott létezés Létrehívó nélkül elképzelhetetlen. Ez az, amit a tudomány módszeresen és minden fórumon elhallgattat a hallgatóság előtt. Majdnemhogy indifferens, hogyan működik a világ, a kérdés az, belátjuk-e végre, hogy létezünk, s hogy e cselekvő létezés a létezést ontológiailag megelőző Lét nélkül elképzelhetetlen A nemlétre, nincs képünk. Nem tudja az ember elképzelni, mert a nemlét nem létezik. A nemlét lét nélkül elképzelhetetlen, ergo nemlét legfeljebb látensen lehet. Ha meg csak Létről, azaz jelenLétről van tudomásunk, az örök, mert mindig Jelen Van.
2012. november 14.
Isten minden. Értsük meg jól. Istenen kívül nincs semmi. Ő a Lét teljessége. Maga a teljesség. Tehát minden benne vagyon. Erő és Gyengeség. Indulat és Türelem. Gyűlöletes vadság és Szelídség. Haragvó, emésztő tűz és mindent odaadó Szeretet. Sötétség és Világosság. Ám Isten úr a maga sötétsége felett, világossága átvilágítja sötétségét, így az, benne, örökkön örökké, látensen, meg nem nyilvánultan marad. S ugyanígy a többi: indulata táplálja türelmét, vadsága szítja szelídségét, emésztő tüze táplálja örökkön mindent odaadó szeretetét, sötétsége fénnyel átvilágítva. Ám, mikor az ember Isten akart lenni, mindent magának akart, ami a teremtőé. A Lét egészében nincs rész. Így a teremtő mindent odaadott. Ám az ember nem tudta, hogy a teremtő mekkora áldozatot hoz örökkön örökké. Nem tudta, hogy Isten úgy tud Úr lenni mindenek felett, hogy magában indulatát türelemmé, vadságát szelídséggé, emésztő tűzét szeretetté, sötétségét világossággá transzmutálja, vagyis változtatja át, örökkön örökké. Ezen erőket az ember megkapta, ám kiengedte őket a palackból, hagyta, hogy elhatalmasodjanak, s így azok realizálódhattak. Vagyis az emberi világban megjelentek. Az ember feladata, hogy ezen erőket megfékezze, átváltsa, megfordítsa; türelemmé, szelídséggé, szeretetté és világossággá változtassa őket.
Az erők mindkét oldali párja bennünk vagyon. Az ember mibenléte polaritások összessége. A kérdés: továbbra is teret engedünk-e magunkban ezen sötét és negatív erők megnyilvánulásainak, hatalmaskodásainak, elnyomásának, vagy kimondván nevüket úrrá leszünk-e rajtuk. Tovább folytatjuk-e a mennyország rombolását, azaz a mélység erőinek realizálását, vagy át tudjuk e váltani, meg tudjuk-e változtatni, meg tudjuk-e váltani életünket azzal, hogy a rongálást abbahagyva, magunkban és magunk körül a helyre tudjuk e állítani az eredeti, meg nem tört, el nem rontott, piromidális, ép, pneumatikus létezést.
5. szín
Kedvesem!
Tudom, a Teremtőre kérdezel, s arra, miért higgy Istenben. E kérdésre nehéz válaszolni, egyszerűen azért mert a válasz kézenfekvő. A létezni szóból illetve tapasztalatából kell kiindulni. Kikerülhetetlen tény, hogy részesei vagyunk a létezésnek. A világra azt mondjuk: létezik. Azt szoktuk mondani a világ: Van. Az ember könnyen belátja, ő is részese ennek, ő is létező entitás, A létezni szavunk cselekményt jelöl. A világ létezik. Cselekmény mögött cselekvőnek is állnia kell. Cselekvő nélkül nincs cselekmény. Márpedig a világ cselekmény. Nagy léptékekben mutatkozó, hosszan tartó változás. Létezni tehát létrehívó által lehetséges. Lét. Aztán Létre hívás. Majd Létezés. E három fokozat megkülönböztethető.
A magyar a világ legkifejezőbb nyelve. Megkockáztatom, hogy a magyar nyelv beszéli el legjobban Isten mibenlétét. Az Isten szavunk egyébként, zárójelesen az ősten, azaz az őstenger szóból eredetezhető, Isten az őstenger, azaz az a közeg, amiben minden ázik, fürdik, lubickol, úszik. E szavunk szimbolikus szó.
A Lét szavunk mindent elmond, amit el lehet mondani a Létről. A Lét, jelenLét. Ezért az, hogy bár jelenleg összetört, összeroncsolt, szilánkos létezésben élünk, de ennek a létezésnek alapja a meg nem változó, állandó, örök, múlhatatlan és mindig jelen való és mindig elérhető Lét. Ezért van, hogy a Lét teljessége (vagyis Isten) mindig elérhető. Mert maga a Fundamentum, a mindig jelen levő jelenLét. Létet nem lehet Létrehozni, létrehozni csak a létezést lehet. A jelenLét egyben örökkévalóságot jelöl, a magyar nyelv a jelen szóval az örökkévalóságot illeti, mely nem volt, van és lesz, hanem mindig a JelenValó.
Ha tehát a semmi helyett - mely látensen, meg nem nyilvánultan örökké a Létben szunnyad – van valami, létezik valami, vagyis valami létrejött, ez Istent és a teremtőt igazolja. A Létrehívott létezés Létrehívó nélkül elképzelhetetlen. Ez az, amit a tudomány módszeresen és minden fórumon elhallgattat a hallgatóság előtt. Majdnemhogy indifferens, hogyan működik a világ, a kérdés az, belátjuk-e végre, hogy létezünk, s hogy e cselekvő létezés a létezést ontológiailag megelőző Lét nélkül elképzelhetetlen A nemlétre, nincs képünk. Nem tudja az ember elképzelni, mert a nemlét nem létezik. A nemlét lét nélkül elképzelhetetlen, ergo nemlét legfeljebb látensen lehet. Ha meg csak Létről, azaz jelenLétről van tudomásunk, az örök, mert mindig Jelen Van.
2012. november 14.