Egy álom rabja

Egy álom rabja
s alakja vagyok,
néma szemem rád tekint
s álmodok megint,
s álmodok megint.
Az ismeretlen félelmek
hirtelen jelennek,
én elfutok ilyenkor,
elbújok magamtól,
ne láss, ne hallj, ne szólj...
Máskor kezemben tartom
zöld színű korongját napomnak
mondom szép, ügyes vagy.
Bármerre jársz, fénylenek
az utcák, s közterek,
feléd intenek
az ismeretlenek,
üde, színes vagy,
szíved szenvedélye vagy.
Mindenre tükörként tekintek
érteni vélem Isten titkát,
bár ez is csak egyfajta megoldás
a semmire, rád, valamire...

2010. január 19.