Istennel folytatott vitám

Tudod,
Halálom után,
Lesz majd veled
Egy kis vitám.
Egy aprócska
Észrevétel,
Hogy itt lenn
A vétel
Sokunknak nem volt
Elég érthető.
S hogy tiszta
Vizet öntsünk a pohárba,
Te ott fönn
A mennyországba,
Kissé messze vagy.
S a tudat,
Hogy még a holdra is
Alig érünk el,
Hát hogyan érjünk el
Téged?
Szóval a vita témája
Az örök sémára épül,
Hogy juthat az ember a maga
Erejéből tehozzád.
Ó persze mondád,
Hagytál itt egy megoldást,
Hogy amint a mennyben,
Úgy a földön is,
Hogy ez nem valami
Börtön itt.
Hogy nézzünk kissé körbe,
S ne csak le a földre
Hogy a horizontálist,
Váltsa fel a vertikális,
S így éljük át,
A lét nagy
Princípiumát.
S felidézed,
Hogy itt jártál nálunk,
S nem kell most már fáznunk,
Lesz feltámadás és élet
Így hangzik az ígéret.
S tudom említetted,
Hogy itt lent a percek
Az örökkévalóból erednek.
Az idő az örökkévalóság
Mozgó képe,
S Te így
Egyszerűen
Közszemlére
Tetted saját valódat.
Igen, ezt is sokat
Említem, de nem érti
Senki sem.
S Te ügye fényességes vagy,
Gyönyörűséges alak,
De nincs itt
Semmiféle
Ragyogás,
S kérlek,
Ezt magyarázd
Meg nekem.
Ez az én nagy problémám,
S hidd el, én pótolnám
Még hiányosságaimat is,
Hogy elmondhassak
Rólad valamit.
A vitát így kezdem majd,
S te csak sóhajts,
És ölelj át,
Nézz rám mosolyogva,
S én mosolyodra
Elnémulok.

2009. január 28.