Nincsen, ember ki ne félne,
Nincsen, ki saját húsába bele ne tépne
Nincsen élő kinek szíve nyugodt,
Mindenki gyanús és gyanúsított.

Eső esik, felveri a port,
Az emberrel készül a riport:
Születéstől halálig sikolt,
Kifigyeli, hogy az élet megveti,
Hellyel helyét hiába keresi,
Üti, veri, ostorozza magát,
Épeszű gondolatra hiába vár,
Esztelen reménye remegve tör utat
Tudatában vajon ki kopogtat?

Az ételt sem sikerül megennie,
Fogvacogva muszáj készülnie,
A holnapra, ama napra,
Mikor kérdések fogannak az agyba:

Hogy meddig tart a világ?
Hogy a percek, a napok, az órák,
S a szemünk előtt eltűnt évek
Elmúlást, vagy öröklétet tartogatnak-e?