Miért nem lesz úgy?

 

Miért nem lesz úgy, ahogy mindig szeretném?
Miért, hogy itt minden oly lassú és nehéz?
Miért nincs itt a mama, rögtön, ha hívom?
Miért tehetetlen a dühöm és kínom?
Hová kerültem, mondd el, kérlek?
Mibe merültem el, én kisded lélek?
Miért nem működik ez a világ?
Miért olyan, mint szárnyaszegett madár?

Hogy érjem el vágyaim?
Hogy mutassam bájaim?
Ki segít, ha bajba jutok?
Kinek mondjam, mit gondolok?
Miért nem tudok ott lenni, ahol szeretnék?
Miért nem lehetek - mondd -, veled még?

Ahonnan én jöttem, ott a gondolat szabad,
Ott érzéseim azonnal látszanak,
Bárhol, bármikor ott lehetsz,
Gondolatodat nem kell rejtened.
Az a világ igaz, nincs benne indulat,
Mert hazugság sincs, csak szabadság,
Ott én szabad voltam, a szabadság...

Ott a gondolat azonnal látszik,
Ott a lélek nem, sohasem fázik,
Ott a gondolat árad, itt nem érthető,
Az érzés itt lent nem érzékelhető,
Ott fent, az ittenihez képest
Olyan törvény vagyon,
Mely nem uralkodik akaratomon
De mindig teremtő, és mindig hatni kész,
Ott a Teremtő velem együtt idéz,
Ott a lélek szalad, s szabad a szó,
Nem sűrűsödik össze a való,
Ott a gondolat hatalma éppoly nyilvánvaló,
Mint itt lent a Földön... a gravitáció.

Itt lent, itt fázom, szomjazom,
S ha mamát akarom, sokszor nem lelem,
Nincs velem... Én édes anyám,
Hol lehetsz? Miért nem vagy velem?
Érzéseim itt nem hatnak úgy,
Mint ott fent, ahol szabad az út.
Itt a Földön, itt lent, minden oly idegen,
S én itt szüntelen keresem,
A fogódzópontokat,
S ha a gondolat nem segít,
Hát sírok én... gyermek én...
Mert nem tudok egyebet.
Anyám nézem, ő most a szeretet,
ő vigyázz rám, az ő keze,
mosolya, karja, öle véd,
óv engem, gyönyörű terhét
s én sokszor nézem őt.

Itt vagyok... S ki most segítségemre siet...
Anya... apa... gyertek... most, meséljetek...
Én hallgatlak titeket. Én nektek adom magam,
Isten helyett, ti lesztek önmagam,
S én gyermek lélek, én nyugtalan,
Bennetek megnyugtatom magam...

Ím ez az első sírós, bömbölős benyomás,
Az érthetetlen, neve sincs anyagba zuhanás,
E sűrű, anyagba zárt világ... bezár...
Lelkem menedéket nem talál...

csak nálatok, ...drága szüleim.

 

 

2011. március 27.