Nézem a sínt

Mit számít hol élek,
Ki vagyok?
Utolér a végzet,
Mégis meghalok.

Érzéketlen vagyok,
Sánta, félénk vak alak,
Árnyékom nem köszön,
Megijednek a falak.

Hol álljak mondjad én?
A világból kizárt vagyok,
Magtalan, gyér tarack,
Ki örökké csak nyafog.

Ki kérlel csak, szánakozik.
Én vagyok a világ árvája,
Magamnak való valóság,
Ki vígságát sem találja.

Lenéznek, megsimogatnak:
Jó vagy Te magadnak.
Gyerekek néznek össze
S ijedve széjjelszaladnak.

Ki számíthat rád?
Kinek játszol nagyot?
Nem számít, mit írtál
Összetörik akaratod.

Nem vár senki, senki
Nem vár lágy meleg öled,
Kiszáradok, itass meg,
Szomjan halok tőled. 

Letepernek az értelmetlen
Percek, a kín,
Vagyok, aki vagyok
Nézem a szárszói sínt.

2009. február 13.