Nin-gal, a fátyolos Istenasszony

 

Nin-gal szobra előtt az Úr városában
Nannar hercegnő guggolt a Hold templomában.
Hét éven át beszélt a lány a teliholdhoz,
A fátyolba burkolózó Istenszoborhoz,
És a telihold éveken át csak hallgatott.
Ki tartana ki közülünk hosszú évekig
Míg a hallgatás csöndje megtörik?
Kitartásunk egyre fogy, megtörni a varázslatot.
Ám Nannar hercegnő éveken át nem beszélt,
De őrá szegezte két szemét
S feltörte a hallgatás
Mágikus pecsétjét.

A telihold hozzá beszélt: olyan titokba avatlak
Melyet igen kevesen fognak érteni.
Ám sokaktól kell félteni.
S ne hallja meg, kinek nincs füle,
Ne lássa, kinek nincs szeme.

A Határtalanban, a Végtelenben,
Az örök szépségű Istenben nem lehetnek korlátok.
Ő a Tökéletes, a Mindenható, az Igazságos Örökkévaló.
Ám mindannak ami Ő, az ellenkezője is Ő,
Ha nem így lenne szabadsága
Csorbult lenne, s nem is lenne.

Így állt a Lény előtt a nagy analógia,
A tudás ősi fája, a rossznak szépséges tudása.
Az ellentétes, a kétes, az örökké vonzó veszélyes.
A vágy által létrehívott és tiltott
Anyagvilág vonzó, kéjes, és kárhozatos játéka,
Amelytől az Örökkévaló intése óvta,
De nem zárta el.

Az isteni dualitás: az Örökkévaló
És mindannak az ellenkező lehetősége is való.
Ami szintén Ő, Látensen.
Ő Nin-gal a fátyolos Istenasszony,
Akit az őshazában is minden templom
Királynőjeként imádtak,
Ő Ízisze a világnak.

Nin-gaiban szunnyad a vágy, Nin-gal a kísértő.
A kétes, kárhozatos szerető,
Benne lobbant fel az ismétlődés lángja,
A tükröződés ősi vágya, tudása.

Ő a megtermékenyített nagy anyaméh.

Nin-gal halálos vágyának terhével,
Az Örökkévaló halált összezúzó
Megismerésével a Lény,
A mindenség - előáradt.
Nin-gal létbe lépett s kihordott Lénye
Megszületett az Ő igenje által,
De Ő maga meg nem nyilvánult a világnak.

S Nin-gal magzata: a Lény elindult.
S elindult a nagy törvény is:
Amint a mennyben úgy a földön is
Amint fent úgy lent.
S Ő kimondta rá az igent.
Így ömlöttek elő
Nin-gal méhéből a lények,
Számtalan formában és teremtményben
S külön-külön mindegyik,
Távolodó ismétlődése,
Szétáradó vízgyűrűje
Az Örökké Egynek.
Mert a vágynak orvossága a kielégülés,
A rossznak a szenvedés.
És ott szunnyad a veszély, ahol a vágy látensen,
És immanensen szunnyad,
Mely csak a létbelépés
Teljes kiélése által
Csitulhat.

Ő meg nem nyilvánult maradt,
De része minden lénynek,
Mint meg nem nyilvánult,
Megsemmisíthetetlen belső lényeg.
Ennek az isteni Énnek nincs szüksége
Tapasztalatra, nem érheti változás,
Nem érheti utol a halál.

Nin-gal vágyakozik, ég, és a megtermékenyülés
Gyönyörében, örökkön szüli verejtékben
Magzatát, kire minduntalan halál vár.
Ujjong az idő káprázatában,
És az evilági táncban a múló, rothadó
Anyagi világban örök szépséget
Próbál formálni, s így próbálja utánozni
Magasságbéli párját.

Ám Nin-gal tapasztal, csalódik,
Szenved, és nem adódik maradandó öröme.
És gyönyöre rövid életű,
Mert a halál mindig elveszi
Kit megszülni kitalált.
Nin-gal pusztul
A lét izgalmas kalandjában,
De legbelül, magában,
Igyekszik vissza türelmes,
Mindentudó isteni párjához.
A fájdalom tüzes kohóján át,
Hogy Benne ismét feladhassa önmagát.

De ehhez a számtalanból
Eggyé kell válnia.
Így lehet Hozzá visszajutnia.

A kihordott Lény
visszatér Nin-galhoz,
és Nin-gal
Őhozzá.

A türelmesen várakozó Isteni Én,
Így külön-külön minden teremtmény,
A létbelépés drámai analógiájaként
Társa Nin-gal minden csalódásának,
Keserű belátásának,
És isteni párjához való visszatalálásnak.

Minden anyaméh Nin-gal új hite
S kísérleti műhelye. És minden koporsó
Nin-gal keserű kudarca, melyből megbánás
És megismerés fakadhat.
Ahhoz, hogy valami feltámadjon,
Új életre fakadhasson,
Meg kell előbb halnia, el kell rothadnia.

Amint fent, úgy lent.

S Nannar hercegnő a negyedik napon,
Azon a bizonyos bíborszínű hajnalon,
Az Istennő kezére pillantván
Meglátta benne az Élet ősi kulcsát.
S a fátyol lehullásakor megláthatta végre
Az Istennő arcát, ... mely saját arca volt,
Mintha tükörbe pillantana akkor.
És arcán könnyek folytak végig
És a meztelen Ízisz arcán
Saját könnyei csorogtak végig.

Így áll előttünk a lét,
Csodálatos Istendrámaként.

 

 

2009. február 7.