Örökre elfáradunk

Lehet, végleg megöregedtem,
De kezdek hinni a versben,
S hallgatok megint.

Nem néz szemünk az égre,
Nem hiszünk az Igébe,
S örökre elfáradunk.

Valahogyan így szakad el Föld a Naptól,
Gondolat a gondolattól,
S értelmünk elhalványodott.

Semmi nem köt erősen
Eleresztek hát mindent
Önmagamat adom.

Hinnem kell a csodában
A legutolsó vacsorában
Keresztre feszítve.

2008. március 15.