.

.

Álmomban a paradicsomban jártam,
S egy nyíló rózsabokrot láttam,
Leguggoltam, szakítottam róla,
Ott volt kezemben a rózsa...
S én, mint egykoron Szemesen,
Vérvörös rózsával a kezemben,
Boldogan ténferegtem,
A paradicsomi kertben...

Most ismét velem voltak,
Az oly rég eltávozottak,
A temetőkből a holtak:
A most már feltámadottak.
Összeért összetört arcunk,
Minden nyomorúságunk és kudarcunk
Hátramaradt, a vasárnapi pirkadat,
Feloldozta a feltámadottakat.

S mint őszi szél a falevelet,
Gyötrő kétségeimet elsodorta Valami,
Jaj, nem tudom elmondani...
Valami... vagy... Valaki...
A nevét nem szabad kiejteni,
A szemem nem tudtam levenni róla,
S a paradicsomban szorongatott rózsa, reggel,
átizzadt testem mellett hevert.

.

2011. november 17.

.

.

.

Menü