Születésnapodra

Harminckét éves lettem én,
férjem írta e költeményt,
csecse-becse.

Ajándék, melyet írt nekem,
e kisasztalnyi szegleten
velem, s nekem.

Harminckét évem itt hagyom,
vár rám még a holnapom,
veled-veled.

Lehettem volna enyingi
de nem lettem, mert elvinni
vágytál és akartál.

Lakásunk is volt vagy ót,
s autónkból is huszonöt
borult, s szorult.

Itt van ez a két gyerek,
gyönyörűek, kedvesek,
Lili, Beni.

Őket etetem éppen én,
míg férjem írja e költeményt,
hevét, nevét.

Neveljük őket rendesen,
fölnőnek e verseken,
azám-babám.

Szeretlek most is édesem,
s bírállak majd szívesen,
tán-ezután is.



Feleségem 32. születésnapjára, s egyben József Attilára emlékezve.

2009. február 11.