A házinyúl szónoklata

 

„Oly tehetetlen

És kiszolgáltatott,

Árva és ártatlan vagyok,

Nincs se erdő, se rét,

Nem hívhat a messzeség,

Nincs kaland, nincs halál,

Nem láthat, nem talál,

Sem a sas, sem a vadász.

 

Őriz engem ismeretlen gazdám,

Odúmba zárva hallgatom ám,

Körülbelül ismerem az időt is,

Mikor a szalmát, zöldséget teríti ki.

Odakapok ekkor neki, fájjon is neki,

Miért nem szereti, ha szaladni lát?

 

Lőjön rám, legyen ő a vadász,

Csak legyen egy kis szabadság,

Legyek, kit hív vadon, mező, rét,

Ezért tudod, ha kiengednél…, néha,

Futkorásznék a kertedben te poéta.

Te örülnél, hisz láthatnád,

Rajtam te is megtanulnád:

Milyen nagy dolog  a szabadság”

 

 

2012. március 18.