Böjt

 

Böjt van, föld alatti böjt,

Katakombás éhezés,

Bár minden napunk ivás-evés,

Mégis valami nagy-nagy éhezés

Lesz rajtunk úrrá. Ezt választjuk?

 

Nem, még tovább húzzuk, halasztjuk,

A halaszthatatlant mulasztjuk

Folyton, nap-nap után,

Mert így kényelmes talán,

Mert így kényelmes mondom.

 

Egymás színe előtt állunk, a porondon

Egyre kevesebb a titok,

És egyre nagyobb az űr,

Egyre szorosabb béklyót tűr reánk

E túlszervezett művilág.

 

Böjt van, pénteki, hús nélküli. Böjt.

Hiány van, de nem tudni mi gyötör,

Összetört a régi, a féltve őrzött arány,

Nem csupán böjt, gyónás vár miránk.

 

Penitenciánk nagy odaadást óhajt,

De égi zivatar oldja a sóhajt,

Mi szívünkben ekkor feldübörög..

 

2012. március 3.