Boldog tudat

 

Az őrület határán

Még innen vagyok,

Én érettetek

Az őrületig hatolok,

Ám itt megállok,

Nézem túl, a másvilágot,

S onnan kiálltok, felétek,

Hiszen én tudom már

Milyen az élet,

S szeretném,

Ha értenétek, ti is.

 

Ó, ha szóhoz juthatnék,

Mi mindent elmondhatnék!

De itt a határon, ahonnan

Már azt a másikat,

Az origót, azt is látom,

Nehezen halljátok beszédem,

S, hogy hogyan becézem

A tavaszt, mi szívemben vagyon,

Túl életen, időn, tapasztalaton,

Hogyan szeretlek titeket...

 

Valami mélységes,

Meg nem szólaltatható derű,

Ami oly boldog, és egyszerű,

Az éltet engem, s nem csak engem,

Mi túl van gondolaton, elven,

S még az életen is,

Kimondhatatlanul,

Magunktól elválaszthatatlanul,

Az, igen, nem más,

Mint a boldog tudat,

Az első, mit a tudat,

Felismerhetett: hogy a kegyet

Melyet életnek hívunk itt,

Milyen egyszerű és meghitt

Szertartásban ruházták ránk,

Ahogyan anya adja kisfiára a ruhát,

S mossa minden nap tisztára,

Hogy ragyogjon a virrasztásra,

Hajnal hasadtára, a feltámadásra.

 

 

2014. március 16.

 

 

...

..

.