Isten Úgy várlak, mint ifjú patak,Tél deres derekán, ha befagy,Ha kihagy, s nem tud szaladni hozzád,Hogy tengerré csituljon a mozgás! Nincs kapcsolat. Vártalak sokat,Lyukadt, kopott, szomorúságomat,Magamon, mint felöltőt viselem,Cipelem, cipelem, szakadtan, vizesen... Hogy megszokjam, amit tettél:Hogy engem talán nem szerettél,El nem fogadom, kitapogatom:Elmond-e valamit felőled sorsom. Más nem vádol, hát én sem,Nyugodni mégsem tudok egészen,S mint ifjú, sudár, friss patakTavasszal ha felolvad, ha kacag, Úgy várlak most is... Sehol se vagy. 2013. december 16.