Magok

 

Valami dereng már, a távoli táj

Átváltozott már, ó mégis hogy fáj,

Hogy alkotásom ily hiányos,

S hogy még igen, igen... számos

 

Tartozásom vagyon feléd,

S feléd, s te feléd is, a beszéd

Sok, de fáradságom nem lehet ok,

Hogy el ne végezzem, mit okoz

 

Bennem, a sok bog, ág és göcsört,

Tudod, bennem százszor-tört

A varázs, mi hozzád kötött és várt.

Én téged rég elvesztettelek már...

 

Hogy juthatnék közelebb hát

Hozzád? Távol vagy tőlem, s a zár,

Mit kinyitni ó jaj, nem tudok,

- a hitvány mechanizmusok -

 

Bilincsbe fognak és aláznak,

Rabja vagyok egy régi gyásznak,

Ami szárít, szikkaszt és elapaszt,

Én már nem érem meg a tavaszt.

 

Amit itt hagyok: elszórt magok,

Elszórt betűk, kedvek, mosolyok,

Csipegessétek fel, mint a magot,

Etetlek titeket. Éhen ne haljatok.

 

2014. március 3.

 

 

 

 ..

.