Valóságteremtés

Száll a lég, süvít a szél,
Szól a harang, itt a dél,
Havat hoz a tél, hófehéret,
Hallgasd némán szívverésed.

Fenn a magasban kétféle kékség,
Nappali és az éjszakai térség
Fényei, színei, bomlanak körénk,
Teret és időt foganva közénk.

Látni az égen madarak röptét,
A feslő tavasz beköszöntét,
Meleg napot délután a kertben,
Egymás gondolatait egy versben.

Piros pipacsokat a búzamezőn,
Színes cserepeket a háztetőn,
Gyermekeink mosoly-arcát,
Mely, akár mint egy szivárvány

Olyan szép, üde, és éltető.
Az élet - tudom - elkészíthető
Sokféleképpen: bennünk él merészen,
Közösen készítjük egymással, egészen.

Egy nap süt idebent, s kívül:
Egy szürke farkas megszelídül,
Mi bennünk szép, kívül is látszik,
Az élet belülről virágzik, parázslik.

Megmászom a hófödte hegyeket,
Megyek csak egyre feljebb és feljebb,
Szikla tetején állok odafenn,
Mutatom, hogy a világ milyen

Csodaszép ott lenn. A völgyek
Az erdők, a tavak, a földek,
S amott a város, egy híd, s a hölgyek,
- kik közül az egyikre ráköszönnek...

Csodaszép ott lenn. De még lejjebb,
Az atomok kocsonyaként remegnek,
S még lejjebb, hol mi fönt szilárd,
Itt kiszámíthatatlanságba fordul át,

Bizonytalan lesz, mi bizonyos,
Az ellentmondásos lesz azonos,
Bennünk létezővé, valósággá válik,
Mi nagyszámú lehetőségnek látszik.

Már csupán csak mi vagyunk itt,
Együtt mindnyájan, ugyanitt
Képzeljük, és gondoljuk a világot,
Mi hullámfüggvényként összeomlott,

Szülve óriás-struktúrát, alakzatot,
S te kirakós játékként így rakosgatod
Ami létezésként realizálódhatott,
- az ajándékba kapott tapasztalatot -

A látható, tapintható, színes világot.
Így játszik a tudat ismerkedős játékot,
Valóságosságot így ajándékoz az Isten,
De bennünk dől el, hogy az milyen.

A világ nem kívül, belül van,
E varázslatos protokollban
Van elrejtve a titok, s egy virág:
Ismerjük már. Ilyen a világ.


2014. február 27.

..